Szinte mindenhol egyetértenek abban a megállapításban a gazdasági szakemberek, hogy a világ fizetőképes kereslete csaknem teljesen kezd kettészakadni. Valóban egyszerűsödik a helyzet, hiszen vannak a gazdagok és a szegények. Hosszabb ideje tart már a folyamat, de a 2020-ban indult vírusválság pontot tesz a folyamat végére. Ehhez illeszkedve szépen és nem is annyira lassan definiálódott a prémium és a tömeg irány a kereskedelemben, illetve az üzleti életben. De még ma is sokan tévesen gondolkoznak úgy, hogy mindenki, aki gazdag az a prémium vásárló, aki pedig szegény, az biztosan olcsó dolgokat akar venni. Óriási tévedés abba a hibába esni, hogy a pénz mennyisége és a fogyasztói igények között ennyire egyértelmű az átjárás. Bár a pénz sok mindent befolyásol, de a vásárlásban tetten érhető döntéshozatali mechanizmust csak korlátozza maximum, megváltoztatni nem tudja.
Nyáj szemlélet
A generációs hatás lehet az egyik magyarázata annak, hogy a luxustermékekért sorban állás van még akkor is, amikor a gazdasági mutatók minden régióban egyértelmű visszaesésről beszélnek. De egy generáció belépése a vásárlói piacra ehhez a szintű előrelépéshez biztosan nem elegendő indok. Az viszont már komoly mennyiséget hozhat a luxusiparnak, ha az alapvetően tömegcikkek iránt érdeklődő, de a prémium kategóriát is nevetve kifizető vásárlókat tudják elérni. Ehhez persze az szükséges, hogy populárisabbá váljanak a luxus brand-ek, és szélesebb körben ismerje mindenki azok előnyeit. Komoly energiákat fordítanak erre a legnagyobb márkák már évek óta, és egyértelműen megjelentek a követő jellegű vásárlók a prémium piacon. Nagyon érdekes jelenséget figyelhetünk meg, amikor manapság luxus ruházati márkák boltjait felsorakoztató utcákba tévedünk egy-egy nemzetközi nagyvárosban. Egyre több márka üzlete előtt sorok állnak, melyre persze lehet most egy megfelelő válasz a koronavírus, de az igaz magyarázat az, hogy mindenkihez személyesen hívnak egy eladót, akit persze tanácsadóként aposztrofálnak, de a lényeg az nem változik. Szóval akármilyen időjárás is van, az embernek most már eléggé valószínű, hogy az üzleten kívül az utcán kell várakoznia, ha szeretne luxusmárkához jutni. Márpedig a hagyományos prémium vásárló biztosan nem vár az utcán, mert egyrészt felháborítónak tartja, hogy nem jut be azonnal, másrészt nem tölti idejét a nyílt utcán. Vagyis ha a sorok mégis kígyóznak több márka boltja előtt, akkor az egy komoly bizonyíték arra, hogy megjelentek a pénzes, hagyományosan a tömegcikkek felé forduló vásárlók a prémium piacon. És innentől kezdve a luxusipar kezd átlépni egy valóban új dimenzióba, ahol már nem csak a vásárló döntéshozatali mechanizmusa definiálja azt, hogy mekkora árrést hajlandó fizetni egy-egy termékért. Valahogy olyan üzenete van ennek, hogy az emberek elkezdték „nem sajnálni a pénzt”. Mintha mindenki ki akarná élvezni egy kicsit jobban a munkájával megkeresett pénzösszeget. Ami persze rendjén is van, amíg ezzel nem élnek vissza a nagy márkák. De ha már egy logó nélküli póló ára elérheti a 800 EUR-t, akkor ott el kell azon gondolkozni, hogy hol van mindennek a vége. Egyébként ezzel a teljesen más attitűd megjelenésével magyarázható az is, hogy bizonyos luxus márkák már egyszerűen a brand értéket egyértelműen képviselő márkajelzést is mellőzik. Ami azért nagyon sokáig elképzelhetetlen volt, hiszen pont ezért költ az ember a megérdemelt minőségen felül is még több pénzt a termékre, hogy meg tudja mutatni, hogy bizony neki ez a brand van a birtokában. Több márka is elindult abba az irányba, hogy vagy teljesen minimál méretre, szinte nem látható jellegre vette a márkajelzést, vagy még felárat is kérnek azért, hogy logó nélkül rendelje meg valaki a terméket. Vagyis már a tudat is elegendő, hogy a vásárló megengedheti magának, hogy náluk vásárol, és ezt nem kell már nagydobra verni.
Minden drágul és hol ennek a vége
Alapvetően elmondható, hogy minden drágul, és ha az ember már úgy gondolja, hogy ez a vége, akkor biztosan jön egy újabb termék vagy szolgáltatási irány, ahol csak kapkodja a fejét az új árszint láttán. Ráadásul az általánosságban elmondható, hogy ezeket az árszintnövekedéseket még csak véletlenül sem követi minőségi javulás. Sőt, a legtöbb esetben drágábban még rosszabb minőséget kap az ember, és jelenleg úgy tűnik, hogy mindenki lenyeli azt a bizonyos békát. Legyünk boldogok, mert utazhatunk, örüljünk, hogy költhetjük a pénzünket, ne azon problémázzunk, hogy mit kapunk érte. Nem igazán látják a luxus piac résztvevői, hogy ez az irány sokáig biztosan nem tartható, mert a vásárlók – ha pénzük van, ha nem – előbb-utóbb értékítéletet mondanak majd róluk. Manapság egy olyan periódust élünk, amikor a vásárlók véleménye, illetve az általuk elköltött pénz mennyisége és a költés helye nem feltétlenül van egyenes arányban. Most van lehetőség arra, hogy meggyőzze a luxusipar a saját vásárlóit arról, hogy igenis korrekt üzleti partnerként kezeli őket. Jelen helyzetben lehet adni, nem csak elvenni és habzsolni, tömögetni a 2020-as bezárások ütötte lyukakat. A mostani állapot ad arra lehetőséget, hogy valóban felfejlődjön a minőség az árszint mellé. És nagyon sokan most érzik annak a lehetőségét, hogy belépjenek erre a prémium piacra. Hiszen humánus szempontok alapján igenis fontos a vásárlók szegényebb csoportjával is foglalkozni, de hol indítana üzletet egy okos menedzser, ha lehetősége van mindkettőre? Az 5%-os vagy az 500%-os árrés piacán?
Előző rész
Lenyelni a prémium békát! – A prémium piac drasztikus átalakulása (1. rész)