A tőzsde világa folyton pörög, azt is mondhatnánk izgalmas, de sokszor egyenesen kegyetlen. Hollywood számos alkalommal látott el minket érdekesebbnél érdekesebb antihősökkel a Wall Street-ről. Közülük mutatunk be most néhány emlékezeteset. Már csak azért is, mert 2022-ben biztosan ügyesnek, bátornak, és persze dörzsöltnek kell lennie egy üzletembernek, ha sikert akar elérni. És hát elmondhatjuk, hogy manapság bizony filmvászonra illő dolgokkal kell szembenéznünk.
Eddie Murphy a nyolcvanas évek egyik legsikeresebb komédiása volt. Második filmjében, a Szerepcserében (1983) Dan Aykroyddal alakít legendás párost. Billy Ray Valentine (Murphy) egyszerű szélhámos a gettóból, Lewis Winthorpe (Aykroyd) pedig a Wall Street-i Duke Testvérek cég tehetős brókere. Klasszikus felvetés: futhat-e be valaki teljesen más karriert, ha ahhoz megkapja a szükséges hátszelet? A Duke testvérek fogadást kötnek, hogy a született lúzer Valentine lehet-e olyan sikeres üzletember, mint Winthorpe, ha megfelelő környezetbe kerül, illetve a magától elszállt Winthorpe válhat-e nincstelen bűnözővé, ha fordul a kocka.
A téma első komoly filmes durranása a Tőzsdecápák (1987), Oliver Stone filmje. Stone filmjei tűéles lenyomatot adnak egy-egy általa kiválasztott világról és témáról, legyen az éppen a vietnámi háború, a Kennedy gyilkosság, vagy éppen a tőzsdék izzasztó és stresszes világa. A film után Gordon Gekko neve megkerülhetetlen fogalom lett a Wall Streeten: ő az a könyörtelen, féktelenül kapzsi tőzsdei bróker, akit a mai napig idézünk és számos alkalommal utalunk rá. Michael Douglas alakítja a manipulatív, már-már pszichopata karaktert, akit a sikeren kívül semmi és senki nem zökkenti ki, egyszer mégis elgyengül, amikor találkozik kezdő alkalmazottjával, Bud Fox-szal (Charlie Sheen), aki fiatalkori önmagára emlékezteti őt, és szárnyai alá veszi. Bud kezdetben isteníti mesterét, és igyekszik ellesni a tőzsdemágus titkait. Azonban rájön, hogy Gekko alattomosan átverte, és ha meg akarja úszni a börtönt, csapdába kell csalnia dörzsölt ellenfelét… A film Oscar-díjat hozott Michael Douglas-nek, és harminckét évvel később még egy (Tőzsdecápák: A pénz nem alszik) folytatást is kapott.
Gekko kultikus figuráját nem volt egyszerű megközelíteni, végül azonban valakinek mégiscsak sikerült. 2000-ben mutatták be Amerikai pszichó című filmet Bret Easton Ellis nagy port kavaró könyve alapján, amelyben Christian Bale alakítja briliánsan Patrick Batemant, a sikeres wall street-i bankárt, aki intelligens, megnyerő, vagány, és persze nem utolsósorban egy valódi pszichopata, aki kizökkenve mintapolgári énjéből, unalmában válogatott kegyetlenséggel gyilkolja környezetét. A főszereplő kiszámíthatatlansága miatt a film végig nagyon feszült, hiszen nem tudhatjuk, mikor tör ki belőle az agresszió. Senki sincs biztonságban, legyen az egy olcsó prostituált, vagy egy szintén vagyonos bankár ismerős. Patrick Bateman akkor is bekattan, ha valaki nemet mond neki, és akkor is, ha valakinek éppen dizájnosabb a névjegykártyája. Görbe tükröt tart elénk és elborzaszt minket, hiszen számára az emberi élet nem ér semmit, mindenki csak áldozat, ő pedig az, aki eldönti mások sorsát. Közben pedig tele van félelemmel, fájdalommal, mélyen belül segítségre és szeretetre vágyik. Egy szörnyeteg, akinek valahol dobog a szíve, csak éppen nagyon ritkán hallgat rá.
A Krízispont (2011) nemcsak a 2008-as pénzügyi-gazdasági válságot mutatja be nagyszerűen, de a nagyvállalati belső mechanizmusokat és konfliktusokat megjelenítő corporate-mozik között is úttörőnek számít. Peter (Zachary Quinto) kockázatelemzőként dolgozik az egyik legbefolyásosabb befektetési banknál. Egy nap a vele egy emeleten dolgozók szinte mindegyike megkapja felmondó levelét, köztük Peter főnöke, Eric (Stanley Tucci) is, aki azonban távozáskor egy pendrive-ot nyom Peter kezébe azzal, hogy nézze meg a rajta lévő információkat, de legyen nagyon óvatos. A hordozón Eric utolsó munkája található, amelyben az elkövetkező napok várható gazdasági eseményeit és egy minden eddiginél nagyobb pénzügyi krízis veszélyét modellezi. Peter a kereskedők vezetőihez fordul (Paul Bettany, Kevin Spacey), akik tudják, hogy amennyiben az elemzés helyes, az egész tőzsde összeomolhat az elkövetkező órákban. Chandor filmjének egyik legemlékezetesebb momentuma az, mikor a bankgóré azt kéri, hogy úgy magyarázzák el neki azt, hogy mi is történik épp, mintha egy golden retrievernek beszélnének.
Martin Scorsese sokadik reneszánszának egyik legutóbbi remeke A Wall Street farkasai (2013). Leonardo DiCaprio karrierje egyik legjobbját hozza a hírhedt tőzsde-manipulátor szerepében. Zseniálisan jeleníti meg először a feltörekvő gyakornokot az olcsó öltönyben, majd a csúcson lévő sikeres üzletembert gyönyörű feleséggel és hatalmas házzal, végül a korrupt, drogos cégvezért, aki nem tud leállni. A történet egyébként igaz: Jordan Belfort (DiCaprio) becsületes tőzsdeügynökként kezdte pályafutását, megragadta a híres amerikai álmot, és a 80-as évek végére az egyik legnagyobb brókercég tulajdonosa lett, 26 évesen heti 1 millió dollárt keresett, és ma már, mint az Egyesült Államok egyik leghíresebb csalójaként hivatkozunk rá. Maga a film világszerte tarolt, és azon túl, hogy az év egyik leghumorosabb alkotása lett, hiteles képet ad egy korszakról és egy világról, ahol semmi sem számít, csak a profit!
A nagy dobás (2015) valószínűleg a legokosabb és leginformatívabb film, ami ezidáig készült a 2008-as gazdasági válságról akkora sztárszínészgárdával, ami három mozira is elég lenne. A Michael Lewis dokumentumregénye alapján készült film három cselekményszálával több szempontból, több szemszögből elemzi a válság kitöréséhez vezető okokat, és azt, hogy ehhez a financiális – és nem mellesleg erkölcsi – mélyponthoz milyen emberi manipulációkat kellett összefújnia a szélnek, ehhez pedig olyan nagyágyúk asszisztálnak, mint Christian Bale, Brad Pitt, Steve Carell vagy Ryan Gosling.