Eileen Gu lett az aranyérmes a pekingi téli olimpia női Big Air síakrobatika versenyszámában. Gu San Franciscóban született és ott is cseperedett fel amerikai apa és kínai anya gyermekeként. Úgy nőtt fel, hogy ideje 25-30%-át Kínában töltötte, így folyékonyan beszél mandarinul és természetesen angolul, ebből kifolyólag Kínában kínainak, az Egyesült Államokban pedig amerikainak érzi magát. Néhány évvel ezelőtt Gu úgy döntött, hogy Kína képviseletében indul a téli olimpián, ami sok amerikait frusztrált, főleg azért, mert sportágában hatalmas tehetségként tartják számon. A nemrégiben Pekingben megnyert aranyérme után úgy döntött, hogy – bár rengeteg utalás hangzott el ezzel kapcsolatban – politikamentes marad, és nem foglalt állást ezekben a témákban. A sajtótájékoztatón nagyon sok kérdés hangzott el az állampolgárságával kapcsolatban – hiszen a kínai sportolóknak le kell mondaniuk más országok állampolgárságáról, hogy Kínáért versenyezhessenek -, de Gu nem válaszolt, inkább azt hangsúlyozta, hogy mennyire hálás az amerikai és a kínai olimpiai szövetségnek.
Abban a korban, amikor a sportolók egyre gyakrabban mondják el véleményüket politikai kérdésekben meg kell értenünk azokat is, akiknek ez egyáltalán nem fontos. Még ha van is véleményük, pénzügyileg nem éri meg nekik ezt el is mondani. Jelenleg Eileen Gu a Louis Vuitton, a Red Bull, a Bank of China, a China Mobile és a Mengniu Dairy cégekkel áll partnerségben. Mit nyer azzal, ha nyíltan beszél az állampolgárságáról? Az újságíróknak bármit mond, a szavaiból megpróbálnak sikertörténetet írni, majd továbblépnek egy másik sztorihoz, és a következő olimpiáig elfelejtik őt. Azonban ha a válaszok közül bármelyik is árt a hírnevének, akkor Gu lesz az, aki viselni fogja a következményeket. Az Egyesült Államok és Kína közötti feszült diplomáciai viszony miatt teljes mértékben tiszteletben tartom a személyes döntését, hogy nem vesz részt a polémikus politikai vitákban. A testét kockáztatja, amikor versenyez, nem kellene kockáztatnia a piacképességét is, ha nem akarja.
Abszolút nulla
Miközben az Omicron-hullám a világ nagy részén tetőzni kezd, Kína továbbra is fenntartja a szigorú „nulla COVID” politikát. Ez arra kényszerítette a nemzetközi vállalatokat, hogy kemény döntéseket hozzanak a kínai működésükkel kapcsolatban, és az egyik erre vonatkozó esettanulmány a Mandarin Oriental nevéhez fűződik. Ha esetleg nem ismerik a vállalatot: a Mandarin Oriental csoport székhelye Hongkongban van (itt az egyik legrégebbi üzleti birodalomként ismertek), 2,7 milliárd USD értékű, és több mint 20 országban üzemeltetnek luxusszállodákat és ingatlanokat. James Riley, a cég vezérigazgatója az elmúlt 25 évben Hongkongban élt. Csak nemrég tért vissza, miután a szigorú kormányzati politika ezt megkövetelte. A vállalatnak a legtöbb kulcsfontosságú felsővezetőt ki kellett vonnia az országból. Riley például így nyilatkozott a Financial Timesnak: „A hongkongi székhelyű operatív igazgatóm 15 hónappal ezelőtt távozott, és nem tervezem, hogy visszatérjen, mert itt nem tud semmit sem csinálni”. Miközben Európa nagy részén ismét enyhülnek a korlátozások, Hongkongban megugrott az esetek száma, ami az iskolák, edzőtermek és éttermek bezárásához vezetett este 6 óra után.
Ez is jól mutatja, hogy a túl szigorú politikák kiterjesztése hosszú távú hatásokkal járhat. Ha a határkorlátozások enyhülnek is Kínában, nem biztos, hogy a turisták és üzletemberek azonnal rohanni fognak vissza és úgy tesznek, mintha minden a régi kerékvágásban folyna tovább. A vállalatok élvezik a biztonságot, és ha úgy látják, hogy a kormányok alááshatják ezt a stabilitást, az arra kényszeríti őket, hogy vészhelyzetekre készüljenek. Ezért ne lepődjünk meg, ha a „nulla COVID” politika végül hosszú távon kárt okoz Kína üzleti hírnevének.