test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Mindenki szembe megy a forgalommal! Na és?

Automatizálás ma, 2. rész

Ismerik a régi történetet, ami az üzleti életben is szállóigévé vált? Tudják, amikor az autópályára rossz irányba felhajtó sofőr felhívja a rádiót, és jelzi, hogy rajta kívül mindenki a „rossz irányba halad”. Annak idején még az üzleti könyvek sem tudtak ezzel kapcsolatban végső álláspontra jutni. Voltak, akik azt mondták, hogy „kövesd a trendeket”, és voltak, akik épp az ellenkezőjét hangoztatták: ha mindenki „így műveli”, akkor te „műveld úgy”. Ez az örök kérdés új értelmet nyert az automatizálás területén is 2021-ben.

Legyél újító, de ne nagyon!

Ez a legjobb instrukció, ami elhangozhat egy üzleti stratégia tervezésénél, igaz? Az újdonság és a fejlesztés mindig fontos, de nehogy „túltold”, mert akkor nem fogják érteni. Az automatizálás terén egyértelmű az irány, mióta ez a szakma elkezdte hódítását az üzleti életben: megvannak a kiemelt gyártók, és azoknak megvannak a „disztribútoraik”, akiket ellátnak saját termékportfóliójukkal. A disztribútorok pedig próbálnak minél „közelebb kerülni” a gyártóhoz, mind üzletileg, mind érzelmileg, hogy így jussanak versenyelőnyhöz. Ezzel tulajdonképpen maga az automatizálás, mint szakma is átalakult, hiszen gyártó brand specifikus tudás keletkezik az adott cégeknél, és egyre kevesebb figyelem összpontosul a stratégiai, tanácsadási, vagyis a „független” szintre. De nincs is feltétlenül szükség rá, hiszen egy adott vállalkozás folyamatai alapvetően lefedhetők egy adott brand által képviselt megoldásokkal. Az azonban egy másik kérdés, hogy azok a legjobbak-e minden területen? Illetve, hogy minden gazdasági szektorban és iparágban azok működnek a legjobban vagy sem? Hiszen kialakulnak a „közös érdekek” a gyártók és disztribútorok között, és a végeken lévő, konkrét automatizálási folyamatokat végző cégek átalakulnak „konzulenssé”. Az adott gyártó szakmai értékesítési pontjaivá. És vannak azok a cégek, akik nem választják a „bejárt utat”, számukra a szakmai fejlődés márkafüggetlen – merthogy egyébként a szakmai fejlődés mindig az – és magasabbra szintre helyezve a gondolkodást és a képzést, a szakembereiket az összes fontos gyártó termékportfóliójából felkészítik. Így egységes, átfogó képpel rendelkeznek az adott piacról. Természetesen ez lehet nem szimpatikus úgy általában a piacon, leginkább a gyártók körében, hiszen a „közös érdek” sérül. Ezek a vállalkozások egy másik „közös érdeket” tartanak szem előtt. Az elavultabbat, a leginkább „old schoolt”: a végfelhasználó, a vevő érdekeivel keresik és találják meg a közös pontot. Még akkor is, ha ez egyértelműen azt jelenti, hogy a gyártóval nem alakul ki rövid távon „win-win” szituáció. Nehéz döntés ez. Az a bizonyos „melyik ujjamba harapjak” kérdéskör. De közép- és hosszú távon mindenképp az ügyfél, a végfelhasználó elégedettsége a fontos. Igaz? Reméljük igen!

A függetlenség ára

Az ilyen típusú függetlenségnek, nem csak az automatizálás területén, hanem általában nagy ára van. Rövid távon. Illetve még így sem igaz, hiszen a rövid táv lehet éppen több évtized is, mint például az automatizálás világában. A business to business közös érdekek nagyon jól tudnak működni, még ha a felhasználók nem is járnak jól. Illetve rögtön korrigálnám magam, hiszen rosszul azért nem járnak, csak nem a legjobb megoldást kapják. De azért működik. Azért megbízható, tehát hol itt a gond? Addig amíg nyugalmi helyzet van a piacon, amíg nem kell minden költségtételnek a „körmére nézni”, addig nincs ezzel gond. Hiszen egy jól működő, profitot termelő gyárnál, FMCG cégnél vagy épp egészségügyi mamutvállalatnál kit érdekel pár tíz vagy százmillió? Azonban, egy biztos: 2020 megváltoztatta ezt a gondolkodást! Bár amúgy sem volt helyes út, 2021 egyértelműen a költséghatékonyságról fog szólni. De semmiképp nem szeretném, ha bárki valami tragédiaként élné ezt meg. Ez a dolgok rendje. Egy üzleti döntéshozónak igenis feladata, felelőssége, hogy minden körülmények között a legjobb és legoptimálisabb megoldásra fókuszáljon. Akarja fejleszteni környezetét, saját magát, a cégét, amit birtokol, vagy ahol felelős vezetőként dolgozik. Nem meglepő, hogy miért kell egy világméretű járványnak, majd egy abból fakadó drasztikus gazdasági válságnak bekövetkeznie ahhoz, hogy elkezdjünk menedzserként valóban úgy dönteni, ahogy az elvárható. Foglalkozzunk azzal, hogy most itt a lehetőség, hogy megmutassuk mire vagyunk képesek! A 2008-as válság után felemelkedett egy generáció, mert döntésképesek voltak, tudtak váltani, évtizedes üzleti beidegződéseket tudtak maguk mögött hagyni. Az automatizálás most nagyon trendi igazi hívószó. De annyira már nem, hogy csak azért, mert valaki elkezdi alkalmazni a szakma adta előnyöket, már modernné is válik. Az automatizálás ahhoz már „túl régi” és sokszor bizonyított megoldás. Ha modernek akarunk lenni, akkor ebben is az új irányokat kell megtalálnunk. Stratégiailag és függetlenül érdemes foglalkozni a kérdéssel.


Előző rész

Függetlenség vs Márkahűség