Árstratégia
Az árképzés örök vitatéma volt a menedzserek körében, amikor egy cég mondjuk új termék kihozataláról döntött, vagy egy meglévő termék esetében valamely oknál fogva arra „kényszerült”, hogy árat emeljen. Jómagam is multikatonaként végig hallgattam több száz ilyen beszélgetést, amiről ma már így visszatekintve egyértelműen látom, hogy mindenki megpróbálta a saját maga dogmáját érvényesíteni. Nem azért, mert rossz menedzserekkel dolgoztam együtt, és nem is azért, mert bárki rosszat akart a cégnek. Mindenki a legjobbat akarta kihozni a helyzetből, ezért tulajdonképpen ezek a stratégiai döntések sokszor valódi krízishelyzetté alakultak át, amiről ma már pontosan tudom, hogy a kollégák valódi személyiségét, valódi döntéshozatali mechanizmusát hívta életre. És mivel igen jól, komplexen összeválogatott, színes csapatokban dolgoztam természetes, hogy az eltérések is jelentősek voltak a véleményekben. Nagyon sokan még ma is meglepődnek azon egy üzletfejlesztés alkalmával, amikor már az első megbeszéléseken felhívja az üzletfejlesztő az első számú döntéshozó figyelmét arra, hogy „ne általánosítsunk, mert az igen veszélyes lehet”.
Mint otthon
Az európai gyorsan forgó fogyasztási cikkek (FMCG) piaca válaszúthoz érkezett. Az ukrajnai orosz invázió még jobban súlyosbította a szállítási, csomagolási és nyersanyagköltségek világjárvány okozta növekedését. Ez pedig a háztartások költségeit is emelte, pedig már így is küzdenek a magasabb energiaárakkal. A vállalatok kénytelenek ezeket az áremelkedéseket a fogyasztókra hárítani, ami a tömegmárkák számára aggodalomra ad okot. Ha túlságosan megemelik az árakat, a fogyasztók olcsóbb termékekre fognak váltani. Ahogy Alan Jope, az Unilever vezérigazgatója fogalmazott: „Elkerülhetetlen, hogy az év hátralévő részében az árképzés felgyorsuljon… Az Unilever árképzése elérte a csúcspontját? Nem, még nem”. Amint azt a korábbi válságok során láttuk, míg a tömegáruk küzdenek, a réspiacok általában virágoznak. Ez az oka annak, hogy az olyan vállalatok, mint a Kazidomi az utóbbi időben szárnyaltak.
Megtévesztés a munkahelyeken
A befolyásolás meghatározza a munka hatékonyságát a szervezeten belül. Mivel a befolyásolás lényege az, hogy elvonjuk mindenki figyelmét attól, hogy mi befolyásoló emberek konkrétan nem termelünk, ezért sokat kell kommunikálnunk ahhoz, hogy a semmit eladjuk kifelé. Ehhez pedig nagyon sok beszélgetés szükséges leginkább olyan emberekkel, akiket emiatt hasznos munkavégzésük közepette tartunk fel. A pandémia alatt a munkahatékonyság több szervezetben is nőtt csak azzal, hogy a befolyásoló emberek el voltak zárva kollégáiktól. Ez pedig mindenképp intő jel a jövőre nézve!
Zene nélkül mit érek én
Naomi Ackie főszereplésével készült film Whitney Houstonról, I Wanna Dance with Somebody címmel. A produkciót az az Anthony McCarten írta, aki a Queen énekeséről szóló életrajzi darab szkriptjét is jegyezte, a rendező pedig a Harrietet készítő Kasi Lemmons. A filmet ráadásul az Oscar-szezonban fogják bemutatni Amerikában, annak is a hajrájában, decemberben. És jó hír pluszban, hogy a Houston-hagyaték jogait is megkapta a gyártó, így az eredeti zenéket is felhasználhatták. Azt kell, hogy mondjuk az utóbbi években sorra kapjuk a komoly életrajzi mozikat nagy zenészekről… hogy a soron következő az I Wanna Dance with Somebody lesz-e, az még a jövő zenéje, addig is itt van nekünk néhány a 2000-es évek legjobbjai közül.