Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Michael, Usain, Rafael

Amit tudni illik a csapatkohézióról, emberek együttműködéséről, 3. epizód

A csapatépítés fontos az üzleti életben, de ha a fejlesztési tapasztalatokat nézem azt kell mondjam, hogy a sportban elengedhetetlen. Azt is fontos rögtön hozzátenni, hogy nem szabad kizárólag a csapatsportokra gondolni, hiszen egy egyéni versenyző sem tud egyedül sikeres lenni az őt körülvevő szakembergárda, támogatók nélkül. A sport gyorsabban mutatja az eredményeket a fejlesztések terén, így kristálytiszta, hogy mi működik és mi nem. Vagyis ha a sportban gondolkozunk rosszul a csapatkohézióról, annak igen látványos következményei vannak, és igen rövid időn belül.

Az egyéni sportoló és a csapatkohézió

Érdekes, amikor a csapatkohézió kérdéskörét vizsgáljuk, akkor a csapatsportban jobban megengedhető az, hogy egyéni fókuszú emberek is a csapat tagjai legyenek, mint azt az egyéni sportok tolerálják. Bár nagyon sportágfüggő a helyzet, de azt ma már elmondhatjuk egyéni fronton is, hogy a csapat fókuszú emberek érnek el igazi, tartós sikereket az egyéni sportokban. Ez persze sokak alapelképzelésével szembe megy, hiszen ezekről a csapat fókuszú emberekről ugyanúgy elmondható, hogy nem feltétlenül célorientáltak, legalábbis a fogalmat hagyományosan értelmezve biztosan nem annyira, mint az egyéni fókuszú versenyzők. Ráadásul az egyéni fókuszú versenyzők rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amikről alapvetően azt gondolná az átlagember – néha még a komoly tapasztalattal bíró szakember is -, hogy elengedhetetlenek a győzelemhez. Ilyenek például a kirobbanó akarat, a dinamizmus, a motivációs képesség, de ide sorolható a mindenáron győzni akarás – értsd valóban minden áron, mindenen és mindenkin keresztül –, a céltudatosság, a jó értelemben vett agresszivitás, az erőteljes és domináns fellépés. Az egyéni fókuszú emberek csak a győzelmet tudják elfogadni, a kudarc számukra elfogadhatatlan. Ugye ezek mind megfelelő tulajdonságok egy élsportoló életében? És akkor még a legfontosabbat nem is említettük: ők azok, akik krízishelyzetben, kritikus szituációkban a legjobb formájukat képesek hozni, vagy életük legjobbját tudják ezekben a pillanatokban felmutatni a siker érdekében. Sokszor a legfontosabb helyzetekben képesek olyan eredményre, amit se előtte, se utána nem lesznek képesek megismételni. Hát mi lenne fontosabb ennél a képességnél? Megdöbbennek, ha azt mondom – látva több olimpiai aranyérmes sportolót végigdolgozni az elmúlt éveket, és végigversenyezni az olimpiát, egyértelműen azt mondhatom -, hogy ezek közül a tulajdonságok közül szinte egyik sem volt meg bennük? Legalábbis semmiképp nem ezek az uralkodó tulajdonságaik?

A csapat fókuszú egyéni sport

Mert bár húsz évvel ezelőtt valóban az egyéni fókuszú sportolók tudtak leginkább sikeresek lenni és a csúcsra jutni, de azt el lehet mondani, hogy az elmúlt két évtizedben nagyot változott e tekintetben a világ. Hogy csak a legnagyobb sportolókat – legalábbis egy párat közülük– említsem, Usain Bolt, Michael Phelps, Rafael Nadal, mindegyikük csapat fókuszú személyiséggel rendelkezik még akkor is, ha néha egy-egy interjúban vagy megmozdulásban nem így gondoljuk. Mi az tehát ami valóban sikeressé tesz egy egyéni sportolót? A kitartás, a rutinmunka elfogadása, sőt szeretete. Az is fontos, hogy bár nem úgy, mint egyéni fókuszú társaik, de ők is céltudatosak. Sőt, bár nem adnak fel mindent egy cél érdekében, nem égetnek fel minden hidat maguk körül egy-egy bajnoki cím elérése okán, viszont ők azok, akik egy adott célért hosszú távon, folyamatosan hatalmas mennyiségű munkát képesek realizálni. Ezért van az, hogy nem biztos – bár ilyen sikeres emberekről egyszerűen hihetetlen ilyet írni -, hogy a legnagyobb képességekkel megáldott emberek azok, akik a végén valóban világraszóló sikereket tudnak elérni. Viszont ők azok, akik nem elégednek meg azzal, hogy a „jövő reménységeként” emlegessék őket. Nem állnak meg a munkában az első sikerek után, nem akarnak rögtön pénzt csinálni abból, vagy épp hírnevet kovácsolni azzal. De jól is teszik, hiszen a kemény, kitartó munka által felépített karrier úgyis meghozza minkettőt. Ráadásul valóban képesek csapatban működni, alázattal tanulni, és odafigyelnek környezetükre. Ez általában egy idő után olyan kiegyensúlyozott pszichés állapotot biztosít számukra, ha nem engedik, hogy a hírnév elvigye őket egy másik nem nekik való irányba, akkor egész életüket egy megingathatatlan önbizalom jellemzi majd.

Azt gondolom eléggé látványos az, hogy az egyéni sportok nem kizárólag az egyéni fókuszú emberek számára alkalmasak. Ugyanennyire látványos, hogy a csapatsportok sem kizárólag a csapat fókuszú emberek számára működőképesek.


Előző rész

Farkasok és hangyák