test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Tudod mit drágám? Most együtt ünnepeljük a Valentin napot!

„Drágám, én vagyok az. Bent kell maradnom egy menedzsment meetingen, későn érek haza, ne várj rám a vacsorával…tudom, tudom…én is szeretném, de emlékszel mondtam tegnap, hogy úgy néz ki 94%-on vagyunk csak, és valamit sürgősen ki kell találnunk, mert a központ …tudod…hiába mondjuk, ismered őket…tudom, hogy Valentin nap, és tudom, hogy klisés, de meg akartam ünnepelni veled…szeretlek…sietek!”

Fogadjunk, hogy…

Hányszor hangzik majd el hasonló típusú beszélgetés egy döntéseket hozó menedzser életében 2021-ben? Ember legyen a talpán, aki ezt megtippeli. Egy viszont biztos: sokkal kevesebb alkalommal, mint a vírushelyzet előtti üzleti időszakban. Erre viszont én is mernék fogadást kötni. Miért vagyok ennyire magabiztos? Egyszerű a képlet. A munkavállalók preferenciaskálája jelentősen megváltozott, így motivációs rangsoruk is drasztikusan átalakult. Sokszor hallottunk már ehhez hasonló kijelentéseket. Igaz, általában egy adott emberrel kapcsolatban teszünk ilyesfajta megállapításokat. Az nem igazán fordult elő az elmúlt évtizedekben, hogy vadonatúj trendek ilyen gyorsan, ilyen „agresszíven” jelenjenek meg. Arra meg pláne nincsen példa, hogy egy ilyen trend a munkavállalók egészén végigsöpörjön. Márpedig kedves cégtulajdonosok, cégvezetők, üzletfejlesztők és HR szakemberek, készüljünk fel, mert 2021-ben ennek a folyamatnak leszünk szemtanúi. Mondhatnánk azt is, hogy szerencsés a most regnáló üzleti döntéshozói kör, hiszen olyan tapasztalatokat gyűjthettek 2020-ban, és olyan helyzeteket fognak átélni 2021-ben, amelyeket tankönyvekből soha nem lehetett megtanulni, előadásokon nem lehetett hallani, sőt, még csak előrejelzéseket sem lehetett ezzel kapcsolatban olvasni. Sokan hisznek az élet iskolájában. Most aztán jól meg is kapták a COVID-19-től. Élőben, mélyvízben gyakorolhat mindenki. Mit is várunk egy olyan időszaktól, amely egy az emberiséget féltérdre kényszerítő év után következik? Valóban azt gondoljuk, hogy a munkavállaló csak azért, mert nem elsőszámú döntéshozó, változatlan marad? Vagy azt gondoljuk, hogy a hozzáállásban történő változása pontosan olyan lesz, mint egy cégtulajdonosé vagy cégvezetőé vagy épp egy karrierista menedzseré? A munkavállalónak nem kell egy újabb siker az előléptetéshez, és jelenlegi vezetői pozícióját sem kell megtartania. Őt nem hajtja az a „drive”, hogy még 5%-kal növeljünk a bevételen vagy épp a profiton. Azt alapvetően tudomásul kell venni, hogy munkavállalóként a saját érdekeink is előtérbe kerülnek. Attól még lehetünk lojálisak, hogy magunkra is gondolunk. Ha csak a cégért dolgozunk, és közben a saját magunk privát élete nem számít, akkor egyrészt nem lojálisak, hanem finoman szólva „nem túl okosak” vagyunk, másrészt a cégnek sem jó az irány, hiszen az ilyen ember magatehetetlen, nem fejlődik, vagyis egyre boldogtalanabb, így a cég sem „veszi hasznát” előbb vagy utóbb.

Mit is akar egy munkavállaló?

Hát, kedves vezetők, a nagy célorientáltság és célvadászatok közepette álljunk meg egy szusszanásra, és gondoljunk csak bele, hogy valóban mit is akarhat egy munkavállaló. Először is gondolkozzunk el azon, hogy mik a közös pontok bennünk és bennük. Ha vezetőként dolgozunk, de munkavállalók vagyunk, akkor nagyon sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy „egy csapatba tartozunk” a vezetői pozíció nélküli munkavállalókkal. Jobban egy csapatba sorolhatók vagyunk, mint egyébként a cégtulajdonosokkal, hiszen nekünk nincs részünk az üzleti profitból. Mi továbbállhatunk és kereshetünk egy másik tulajdonost, egy másik üzletet, ahol majd terveink valóban teljesülni tudnak. Ne gondolják azt, hogy az irányításunk alatt lévő kollégák nem hasonlóképpen gondolkodnak. Tulajdonosokként pedig nehogy elhiggyük, hogy egy vezető már szinte tulajdonos! Hacsak nem tettük azzá, akkor munkavállalóként fog gondolkozni. Ne essünk abba a csapdába, hogy csak azért, mert felelősség van a kezében, már nem egyszerű ember, aki munkavállalóként teljesen másként gondolkodik, mint mi. Azt se felejtsük el, hogy ezért is vettük fel! Nagy szükség van arra, hogy ne minden döntés a profit körül forogjon egy idő után. Legalábbis ez a nagy mondás, nem? És mit akar egy munkavállaló 2021-ben? Több és boldogabb magánéletet, kevesebb „munkaszagú” munkát. Ezt általánosságban elmondhatjuk a munkavállalókról. Tetszeni fog ez a tulajdonosoknak? Tetszeni fog ez a tulajdonosi szemléletű vezetőknek? Nem. Nagyon nem. Érdekli majd ez a munkavállalókat? Nem. Nagyon nem. Tessék felkészülni arra, hogy nagy munkanélküliség és többmilliós elbocsátások világszerte ide vagy oda, a munkához való hozzáállás és kedv nem fejlődik magától. Azért nagyon komoly lépéseket kell tenni 2021-ben is.

„Szia drágám! Tudod mit, ma nem érdekel a menedzsment meeting, indulok haza, együtt ünnepeljük a Valentin napot.”