Évtizedeken át a regionális sporthálózatok (RSN) jelentették az amerikai sportfranchise-ok pénzügyi gerincét. Hosszú távú műsorszórási megállapodások révén állandó bevételt biztosítottak, amelyek arra a feltételezésre épültek, hogy a szurkolók továbbra is fizetni fognak a felduzzadt kábeles csomagokért. A streamingre való átállás azonban ezt az alapot alaposan megcsonkította – és sok csapat igyekszik betölteni a hiányt.
A Diamond Sports Group, amely a Bally Sports tulajdonosa, és egykor több mint 40 csapat MLB-, NBA- és NHL-csapatának jogait ellenőrizte, 2023-ban csődöt jelentett. Ahogy az előfizetői számok zuhantak, a helyi sportközvetítések gazdaságossága megbomlott. A kábeltévé-szolgáltatókat különösen keményen sújtotta az új korszak, mivel jövedelmezőségük attól függött, hogy a legtöbb nézőnek soha nem kellettek igazán a kábeles csomagok, és amint a fogyasztóknak lehetőségük nyílt arra, hogy kihagyják őket, bizony meg is tették. A következmények pedi már most is láthatóak: az egykor garantált bevételeket élvező csapatok hirtelen ismeretlen területen találták magukat. A San Diego Padres volt az első, amely a szezon közepén elvesztette RSN-partnerét, és a Major League Baseball közvetlenül közvetítette a mérkőzéseket. Mások, például az Arizona Diamondbacks és a Colorado Rockies pedig nagyon gyorsan követték őket. A megoldás a liga által működtetett közvetítések, speciális YouTube-közvetítések és ideiglenes licencmegállapodások sokasága volt, amelyek egyike sem nyújtott ugyanolyan pénzügyi biztonságot. Ez pedig egy mélyebb problémára is rávilágított: sok franchise az RSN pénzétől függött, hogy igazolja a játékosok felfújt fizetését és a front-office költségek növekedését, enélkül pedig a költségvetés nagyon gyorsan szűkülni kezdett. Néhány klub most átgondolja a hosszú távú szerződéseket, elhalasztja az infrastrukturális fejlesztéseket, vagy tőkepartnerséget keres a pénzszerzés érdekében. Ez egy kegyetlen fordulat: ugyanazok a magántőke-befektetési társaságok, amelyek a csapatok tulajdonviszonyait alakítják át (például: Arctos, RedBird), most a médiaeszközök megvásárlására is keményen lecsapnak.
A szurkolók eközben a kettő középpontjában állnak. A „rugalmasabb” hozzáférés ígérete nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és azok a bizonyos áramszünetek pedig még mindig léteznek. A platformok széttöredezettsége azt jelenti, hogy egyetlen csapat megtekintéséhez három vagy négy előfizetésre is szükség lehet. És a nosztalgia, hogy egy ismerős helyi közvetítő stábot nézhessenek, nagyon gyorsan elhalványul.
A piac azonban próbál korrigálni: a ligák központosított jogdíjakkal kapcsolatos megállapodásokat és a közvetítőket teljesen kiiktató, közvetlenül a fogyasztóknak szóló modelleket vizsgálnak, ami hosszú távon nagyobb következetességet és átláthatóbb árképzést eredményezhet, rövid távon pedig pénzügyi számvetést jelent a csapatok számára, amelyek a garantált televíziós pénzt bizony csúnyán összetévesztették az állandósággal.