Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Az aukciósház már értéket is gyárt

A műtárgypiacon van egy üzlet, amelyről kevesebbet beszélünk, mint magáról az aukcióról: hogyan kerül egyáltalán egy fontos mű vagy egy teljes gyűjtemény az aukciósházhoz. Pedig a Sotheby’s és a Christie’s számára ez az egyik legkeményebb verseny. Egy nagy gyűjtemény megszerzése akár egy teljes szezon eredményét is meghatározhatja, ezért az aukciósházak ma már nem egyszerűen azt ígérik a tulajdonosnak, hogy magas árat érnek el. Garanciákat kínálnak, marketinget, nemzetközi kiállítást, látványos prezentációt, katalógust, eseményeket és mindenekelőtt történetet.

A nagy gyűjteményből ugyanis nem pusztán sok műtárgyat kell eladni. Előbb létre kell hozni azt az érzést, hogy amit látunk, az egy korszak, egy személyiség vagy egy különleges művészettörténeti történet. A Pauline Karpidas-gyűjteménynél például a Sotheby’s az egész New Bond Street-i épületet úgy alakította át, hogy Karpidas otthonának és gyűjtői világának hasson; John L. Loeb Jr. dán művészeti gyűjteménye pedig több nemzetközi helyszínen is megjelent az aukció előtt.

Ez azért fontos, mert az aukciósház ezzel részben megváltoztatja a saját szerepét. Régen az aukció elsősorban tranzakció volt: a mű bekerült, a piac meghatározta az árat, valaki megvette. Ma a nagy aukciósház egyre inkább előre dolgozik az értéken. Kiállítást rendez, kontextust teremt, történetet épít, közönséget szervez és nemzetközi figyelmet generál. A guarantee pedig ennek a pénzügyi oldala: a tulajdonos számára csökkenti annak kockázatát, hogy a mű vagy a gyűjtemény gyengén teljesít. Csakhogy a két nagy aukciósház között ezek az ajánlatok sokszor már annyira közel vannak egymáshoz, hogy önmagában a pénz nem feltétlenül dönti el a versenyt. A consignor azt is nézi, ki tudja jobban elmesélni az ő történetét. Ez különösen fontos örökösöknél és nagy gyűjtőknél, akik nem egyszerűen pénzt akarnak kapni a művekért, hanem azt is szeretnék, hogy a gyűjteményüknek legyen utóélete. Az aukciósház ebben ma már részben múzeumi funkciót is betölt — csak ugyanazt a kulturális munkát kereskedelmi céllal végzi.

Sotheby’s

Innen nézve az elmúlt időszak nagy hagyatéki aukcióinak sikere önmagát erősítő folyamatot indíthat el. Ha egy milliárdos gyűjtemény látványosan teljesít, az azt üzeni a piacnak, hogy most érdemes eladni. Az aukciósházak pedig még több pénzt és energiát tesznek a következő nagy gyűjtemény megszerzésébe. A siker új consignorokat hoz, az új consignor újabb nagy aukciót, a nagy aukció pedig újabb piaci bizalmat. Nem véletlen, hogy az utóbbi időszakban egyfajta „Great Estate Rush” alakult ki: a nagy gyűjteményekért folyó verseny maga is a piac egyik motorjává vált. A kérdés azonban az, hogy meddig fenntartható ez a modell. Ha az aukciósházak egyre több pénzt és garanciát tesznek egy-egy consignmentszerzés mögé, miközben a marzsok szűkek, a nagy győzelmek könnyen drága győzelmekké válhatnak.

A jelenségnek van egy ennél is fontosabb következménye. A műtárgy piaci értéke ma már nem kizárólag a mű minőségéből, ritkaságából vagy korábbi aukciós áraiból születik. Az érték egyre inkább abból a környezetből is következik, amelyet köré építenek. Egy jó kiállítás, egy fontos gyűjtő neve, egy erős katalógus, egy nemzetközi turné vagy egy nagy aukciósház által felépített történet képes megváltoztatni azt, ahogyan a piac egy művet lát. Ez pedig az aukciósházakat nem egyszerűen közvetítővé, hanem bizonyos értelemben piaci szereplővé teszi: nemcsak mérik az értéket, hanem részt vesznek annak létrehozásában is. És talán éppen ezért érdemes egy aukciós eredményre nem végpontként, hanem egy hosszabb értékteremtési folyamat egyik állomásaként nézni.

Az új műtárgypiaci kérdés tehát nem csak az, hogy mennyiért kelt el valami. Hanem az is, hogy ki és hogyan készítette elő azt a pillanatot, amikor ennyit ért.