„Imádom Banksy művészetét. Ikonikus és hatásos, és megnevettet” – nyilatkozta Robbie Williams énekes, aki három festménytől válik majd meg márciusban a Sotheby’s közreműködésével. Vagányság, irónia a legmagasabb szinten, és persze hip hop kultúra… Banksy megtestesíti mindazt, ami miatt nemcsak a kortárs művészet egyik legnagyobb sztárjává lépett elő az évek alatt, de a műgyűjtők ügyeletes kedvence is lett, és még ma sem tudjuk biztosan, ki is ő valójában.
Hipszter anarchia?
Habár utcai művészről beszélünk, aki nyilvánosan látható felületeken, falakon és saját maga által épített fizikai kellékeken jeleníti meg művészetét, fotókat vagy reprodukciókat nem árul, de nyilvános „installációit” rendszeresen továbbértékesíti Pest Control nevű saját ügynökségén keresztül, sokszor még a fal eltávolításával is, amelyre festette őket. Felbukkanása óta sokan kritizálták, miszerint művészete csak a nyilvánvaló vandalizmus dicsőítése, mégis csak éppen annyira könnyeden anarchista, hogy a középosztálybeli hipszter réteg istenítse.
Ahhoz, hogy nagy sztár legyél, vedd körül magad nagy sztárokkal, esetünkben: értékesíts sztároknak! Nem Robbie Williams volt az első, aki hamar belőtte a művész jelentőségét a kortárs kultúrára. Christina Aguilera 2006-ban vásárolta meg 25 000 fontért a Viktória királynőt leszbikusként ábrázoló képet. Nem telt el pár hónap és a Sotheby’s rekordáron, a becsült ár ötszöröséért értékesítette Kate Moss-ról készült sorozatát, amelyeken a modell Andy Warhol Marilyn Monroe képeinek stílusában megfestve szerepel. A következő évben már Hollywood aktuális álompárja, Brad Pitt és Angelina Jolie is elvert 1 millió fontot Banksy alkotásokra, de Drake, Justin Bieber vagy Bono is rendszeresen vásárol műveiből.
Szerelem a kukában
A „Love is in the Bin” 2018-ban történelmet írt azzal, hogy az aukció közepén készült. Az eredeti darab, egy lufit tartó lány képe, amely a találó „Lány lufival” címet kapta, 1,4 millió dollárt hozott az árverésen, de nem sokkal később riadalom ütött ki az eladótérben. A Sotheby’s munkatársai és az árverés közönsége enyhén szólva besokkolt, amikor a festmény átcsúszott a díszes aranykereten, ami iratmegsemmisítőként darálta be, majd félúton elakadt. A Sotheby’s-nél először zavarba jöttek – mondván mit sem tudtak Banksy tervéről -, később pedig elkönyvelték, hogy bizony történelmet írtunk, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egy műalkotás valóban egy árverés során jött létre. Minden bizonnyal meggyőzték a közönséget, hiszen tavaly ősszel újraértékesítették a képet, ahol kilencen küzdöttek a műért mintegy 10 percig, mielőtt egy névtelen gyűjtő – akit Nick Buckley Wood képviselt – megnyerte az árverést. A leütési ár végül a becsült érték (5,5-8,2 millió dollár) helyett jóval magasabb, 25,4 millió dollár lett, azaz a korábbi ár tizennyolcszorosáért kelt el, és közben alig három esztendő telt el. A művet egyébként a pandémia előtt 2019-20-ban 11 hónapig klasszikus mesterek mellett állították ki a németországi Staatsgalerie Stuttgartban, ez idő alatt pedig nagyjából 180 000 látogatót vonzott.
Elmondhatjuk, hogy ma már nemcsak a „street art” rajongóit nyűgözi le Banksy műveinek bátorsága, változatossága, és persze hatása. Sikere a többi utcai művészre is hatással van, akik nemcsak inspirációt kapnak, hanem még reklámot is, vagyis Banksy népszerűsége valamennyire az ő sikerükké is válik. Kérdés, ez a hatás elég lesz-e nekik, hogy magukévá tegyék ezt a hájpot, vagy Banksy végül megmarad magányos üstökösnek, hiszen ő volt az, aki meglovagolta és beemelte a „high end” kultúrába a street art-ot, és bizony már régen túl van rajta… A fiatal újgazdagok pedig nem feltétlenül akarnak Picassóra vagy Chagallra költeni. Sokkal inkább akarnak olyasmit vásárolni, ami saját életükhöz, életmódjukhoz és kultúrájukhoz kapcsolódik.