Az amerikai Vogue magazin havonta több mint 12 millió olvasót ér el nyomtatásban és átlagosan 1,2 millióan látogatják meg online. A lap megkérdőjelezhetetlen jelentősége egyértelműen a főszerkesztő, Anna Wintour érdeme, aki évtizedek óta a divatvilág legbefolyásosabb személyiségének számít, és vitathatatlanul a valaha volt legjobb üzleti érzékkel bíró szerkesztő is, aki pozícióját mindig arra használta fel, hogy a magazint az iparág kereskedelmi középpontjába helyezze.
„A hatvanas években Londonban felnőve Irving Penn „zsákját” kellett volna a fejemre húzni ahhoz, hogy ne tudjam, hogy valami egészen rendkívüli történik a divatban. A lányok akkori kinézete és mindaz, ami abban az időszakban történt, a nők emancipációja és az osztályrendszer megszűnése, illetve az, hogy láttam ezt a forradalmat, már egészen fiatalon megszerettette velem a divatot.” Wintour, akinek már ekkor megvolt a védjegyévé vált bubifrizurája, a londoni Biba üzletben vállalt munkát, mielőtt elvégzett volna a Harrodsnál egy képzési programot, majd nem sokkal később a Harper’s & Queen magazinnál dolgozott. New Yorkba költözése után Wintour a Harper’s Bazaar junior divatszerkesztője lett, majd 1980-ban a Savvy című lapnál helyezkedett el, amely a független, karriertudatos nőket helyezte fókuszba – később ezt az olvasóközönséget célozta meg a Vogue-nál. 1985-ben kezdett dolgozni a brit Vogue főszerkesztőjeként, ahol széles körű változásokat hajtott végre, majd ezt követően Alex Liberman az amerikai Vogue kreatív igazgatójának nevezte ki.
„Egy újfajta nő jelent meg a színen. Őt az üzlet és a pénz érdekli, és már nincs ideje vásárolni. Tudni akarja, hogy mit, miért, hol és hogyan.”
Wintour 1987-ben visszatért New Yorkba, hogy átvegye a House & Garden vezetését, amely a Vogue főszerkesztői pozíciójának előszobájának számított, és mindössze tíz hónappal később végül le is váltotta Grace Mirabellát. Wintour első címlapja – ahol egy izraeli modell kifakult farmert és Christian Lacroix ékköves pulóvert viselt az utcán – új fejezetet nyitott a magazin történetében. Wintour szakértelme és kivételes szakmaisága ritkán kerül a média fókuszába. 2006-ban azonban bemutatták Az ördög Pradát visel című filmet, melynek főkarakterét, azaz az „ördögöt” (Meryl Streep Oscar-díjra jelölt alakításával) egyértelműen Wintour ihlette. Wintour természetesen Pradát viselt a premieren.
Ma az amerikai Vogue oldalait a világ vezető fotósai, szerkesztői és tervezői hada népesíti be – mint Annie Leibovitz, Craig McDean , Steven Meisel vagy David Sims -, akik változatos, de következetes vizuális esztétikát biztosítanak a magazinnak; közülük sokakat maga Wintour nevelt és támogatott. Wintour úttörő szerepet játszott abban, hogy a divatiparon kívüli személyiségeket, mint LeBron Jamest, Billie Eilisht, vagy Serena Williamst használja fel a korszellem képviseletére és szerkesztői üzeneteinek illusztrálására.
Az évtizedek során a divatvilág talán legbefolyásosabb személyiségévé nőtt, aki meghatározza a trendeket, és új tervezőket emel fel. Olyan divatházakat, mint Christian Dior ösztönzött arra, hogy fiatalabb, frissebb tervezőket alkalmazzanak, például John Gallianot. Hatása a divat világán kívül is jelentős. Ő volt az, aki rábeszélte az akkori tulajdonost, Donald Trumpot arra, hogy a pénzszűkében lévő Marc Jacobs használhassa a Plaza Hotelt egy bemutatóhoz. De 2006-ban Wintour volt az is, aki meggyőzte a Brooks Brothers-t, hogy alkalmazza az akkor még viszonylag ismeretlen Thom Browne-t.