Korunk egyik legmeghatározóbb rendezője, Denis Villeneuve február 29-én tér vissza a Dűne második részével. Csaknem három évtizedes karrierje során több mint 90 díjat nyert el, három Oscar-díjra jelölték, filmjei pedig többnyire egyet jelentenek a garantáltan minőségi mozizással. Az elmúlt mintegy tucatnyi évben Villeneuve munkáját világszerte hatalmas elismeréssel fogadták a kritikusok és a közönség is, azonkívül a díjátadók és fesztiválok állandó szereplőjévé vált.
A 2021-ben, a COVID-19 árnyékában bemutatott „Dűne” film 402 millió dolláros kasszasiker volt annak ellenére, hogy egyidejűleg streaming-en is megjelent. Emellett 10 Oscar-jelöléssel jutalmazták, köztük a legjobb filmnek járó jelöléssel, és végül hat győzelemmel távozott (eredeti filmzene, hang, vágás, operatőri munka, látványtervezés és vizuális effektek). Amióta pedig nemrégiben egy sajtókonferencián azt nyilatkozta, hogy a folytatás ráver az első részre, a sci-fi rajongói tűkön ülnek… „Számomra ez a film sokkal jobb, mint az első rész” – mondta Villeneuve. „Van benne valami sokkal élőbb. Van egy kapcsolat a karakterekkel. Megpróbáltam elérni az érzelmek olyan intenzitását és minőségét, amit az első résszel nem értem el, a másodikkal viszont igen. Nem mondom, hogy a film tökéletes, de sokkal elégedettebb vagyok a második epizóddal, mint az elsővel. Alig várom, hogy megoszthassam a rajongókkal és a mozilátogatókkal. Az első film sokkal meditatívabb és elmélkedőbb volt. Egy fiatalembert követtünk, aki felfedez egy új bolygót, egy új kultúrát. A második film… sokkal inkább akciófilm, mint az első volt. Izmosabb.”
Villeneuve 2010-ben a „Felperzselt föld” című filmmel robbant be a nemzetközi porondra, amely az első Oscar-jelölését is meghozta. A Wajdi Mouawad színdarabja alapján készült dráma középpontjában egy kanadai ikerpár, Jeanne és Simon áll, akik édesanyjuk, Nawal (Lubna Azabal) halálát gyászolják. Nawal végrendelete szerint az ikreknek Libanonba kell utazniuk egyértelmű utasításokkal: Jeanne-nak meg kell találnia az apját, akit sem ő, sem Simon nem ismert, Simonnak pedig meg kell találnia rég elveszett testvérét, akinek létezéséről sosem tudott. Felfedezőútjuk során nemcsak családjukat ismerik meg, hanem éppúgy sokkal közelebb kerülnek önmagukhoz is. Villeneuve vizuális érzékével levetette a mű színpadi kötöttségeit, és zseniálisan emelte át a moziba, hogy aztán a történet filmként lélegezzen tovább.
Ma a rendező neve összeforr a vizuális varázslattal. Egyik legismertebb munkája, a „Fogságban” talán az egyetlen olyan filmje, amely egészen más irányt vesz – a sötét tónusú, árnyékos, klausztrofób légkör teszi hatásossá ezt a thrillert. A film középpontjában két fiatal lány elrablása áll. Feltételezett elrablójuk a két megszállott és dühös apát arra készteti, hogy átlépjenek egy határt, hogy valahogy igazságot szolgáltassanak. A film igazi klasszikussá vált az évek során, köszönhetően a kitűnő szereplőgárdának is (Hugh Jackman, Jake Gyllenhaal, Paul Dano, Viola Davis), akik közül talán Jackman meglepően nyers alakítása a bosszúálló apa szerepében marad meg leginkább az emlékezetünkben.
A Dűne filmek kapcsán a rendező évvégén egyúttal azt is megerősítette, hogy szeretné megrendezni a Dűne 3-at is, amely Frank Herbert A Dűne messiása című regényén alapulna, és már neki is kezdett a forgatókönyvnek. A teljes trilógiára viszont még jó pár évet kell várni. „Nem tudom pontosan, mikor megyek vissza Arrakisba. Lehet, hogy előtte teszek egy kitérőt, csak hogy egy kicsit eltávolodjak a naptól. A mentális épelméjűségem érdekében lehet, hogy közben elkészítek valami mást, de ismétlem, az az álmom, hogy még egyszer utoljára elmehessek erre a bolygóra, amit szeretek.”
És hogy mi lesz ez a kitérő? Egyelőre biztosan nem tudjuk, de többek között egy nagyszabású Kleopátra projekt is szóba került. A kanadai rendező egy sor olyan lenyűgöző karaktertanulmánnyal tette le a névjegyét a nemzetközi közönség előtt, amelyeket aztán mind-mind közönségbarát filmes műfajokba ágyazott, legyen szó bűnügyi drámákról (Fogságban) vagy akcióthrillerekről (Sicario). Az elmúlt években azonban kétségtelenül arra fókuszált, hogy összetett történeteit a sci-fi/fantasy eszközeivel mesélje el. Ez a platform tette lehetővé számára, hogy a vizuális varázslatok egy extra rétegét adja munkáihoz, és egy teljesen új közönséghez juttatta el mesterségét.