test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

ICONS: Hayao Miyazaki

A vasárnapi Oscar-gála egyik legkülönlegesebb alkotása, Hayao Miyazaki, a Studio Ghibli társalapítójának és a japán filmművészet nagy öregjének legújabb mozija, A fiú és a kócsag. Ez a japán mester negyedik Oscar-díjra jelölt animációs filmje, a mára klasszikussá érett Chirico szellemországban (2001), A vándorló palota (2004) és a Szél támad (2013) után.

A legjobb animációs film díjáért azonban még „meg kell küzdeni” a kategória biztos favoritjáért, egy igazi amerikai szuperhőssel, ami idén a Sony „Pókember: A Pókverzumon át” című filmje, amely az utóbbi hónapokban megerősítette pozícióját, miután február 17-én az ASIFA-Hollywood 51. Annie-díjátadón összesen hét díjat kapott, köztük a legjobb animációs filmnek járó elismerést. Emellett nyert az FX, a karaktertervezés, a rendezés (Joaquim Dos Santos, Kemp Powers, Justin K. Thompson), a zene (Daniel Pemberton, Metro Boomin), a produkciós tervezés és a szerkesztés terén is. Miyazaki filmje viszont szintén kapott két Annie-díjat, de győzedelmeskedett a BAFTA díjátadón, ezzel véget vetve annak a 18 éves sorozatnak, hogy az amerikai finanszírozású produkciók nyerték a legjobb animációs filmnek járó díjat a BAFTA-n -, amely 2006-ban kezdődött a „Táncoló talpakkal”-, és ez lett az első japán produkció, amely elnyerte ezt a címet.

oscars

A japán animáció 83 éves klasszikusa tíz évvel utolsó nagy sikere, a Szél támad után újra megszakította a nyugdíjas éveket, hogy még utoljára elmeséljen egy történetet az unokáknak, na és persze nekünk… Tizenkettedik játékfilmje egy félig önéletrajzi ihletésű, kézzel rajzolt fantasy a pusztulásról, a veszteségről és a jobb jövő újjáépítéséről szól a képzelet segítségével, amelyet a gyerekkorában imádott regénye („Hogyan élsz?”) ihletett. A tizenegy éves Mahito elveszíti édesanyját a második világháború alatti japán bombázásban, és vidékre költözik, ahol apja feleségül veszi sógornőjét. Ebben a zaklatott állapotban a fiú találkozik egy beszélő szürke kócsaggal, amely egy párhuzamos univerzumba és egy életét megváltoztató hatalmas kalandba vezeti. Érdemes megemlíteni az angol nyelvű változat szinkronos szereplőgárdáját: Luca Padovan Mahito, Robert Pattinson a kócsag, Christian Bale az apa, Gemma Chan a mostohaanya, Willem Dafoe a nemes pelikán, Mark Hamill a nagybácsi, Florence Pugh Kiriko, Karen Fukuara Lady Himi és Dave Bautista a papagájkirály hangján szólal meg.

„A könnyen érthető filmek unalmasak, én a konvenciók felrúgásának vagyok a híve” – mondta Miyazaki a 2019-es „10 Years with Hayao Miyazaki” című dokumentumfilmjében. És meg kell jegyeznünk, Miyazaki állításához hűen bizony a Ghibli-filmekben neház lenne unalmas pillanatot találni benne. Az 1985-ben Hayao Miyazaki és Isao Takahata rendezők, valamint Toshio Suzuki producer által alapított Studio Ghibli hamar az animációs világ meghatározó sarkkövévé vált, ami nemcsak a filmkritikusok és az anime-rajongók hiánypótló közönségét hódította meg, hanem nagyon hamar globális jelenséggé nőtte ki magát. Az évek alatt a filmvilág számos nagyágyúját megihlették ezek a mozik: többek között Wes Anderson és Guillermo del Toro is hatalmas rajongói a Ghibli-filmeknek, valamint Miyazakinak. Guillermo del Toro azt állította, hogy nem tudta abbahagyni a sírást, miközben a Szomszédom, Torót nézte. Wes Anderson pedig azt mondta, hogy a Kutyák szigetének forgatása közben Miyazaki inspirálta: „Miyazakinál természetet és a béke pillanatait kapod, egyfajta ritmust, ami az amerikai animációs hagyományokban annyira nem jelenik meg. Ez eléggé inspirált minket”. James Cameron Avatar című hatalmas kereskedelmi szórakoztató filmjét, az Avatart állítólag szintén a Ghibli Princess Mononoke (1997) ihlette.

A szokásos anime-filmekhez képest Miyazaki karaktereiek óriásimélységük van, történetei pedig minden alkalommal mond valamit azon túl is, amit a képernyőn látunk. Minden egyes képkocka tökéletesen átgondolt, minden egyes képkocka… egyszerűen művészet.