Hollywood legendás mosolya Velencében nyitott új fejezetet: Julia Roberts augusztus végén karrierje során először tette tiszteletét a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon – és rögtön pályafutása egyik legkomolyabb alakítását ünnepelhette. A Vadászat után című új film premierjén álló ováció fogadta: hat percen át tapsolták a közönség soraiban ülők. Az este mégis több volt egy sikeres bemutatónál – Roberts életművében is mérföldkőnek számít, hiszen a hollywoodi romantikus vígjátékok ikonja ezúttal egy feszült, intellektuális drámában mutatta meg új arcát.
Julia Roberts a ’80-as évek végén tűnt fel Hollywoodban, de az igazi áttörést az 1990-es Micsoda nő! hozta meg. A mosolya, amely azóta is a filmtörténet egyik legismertebb védjegye, milliókat hódított meg, és hamar a romantikus filmek koronázatlan királynőjévé tette. Az olyan alkotások, mint a Sztárom a párom vagy az Esküvői sztori tovább erősítették a róla kialakított képet: Roberts egyenlő a varázzsal, a könnyedséggel és az amerikai álom elérhetőségével. Mindez azonban soha nem takarta el színészi ambícióit. 2000-ben a Erin Brockovich – Zűrös természet című filmben játszott civil harcosa Oscar-díjat hozott számára, bizonyítva, hogy sokkal több, mint romantikus ikon: valódi karakterformáló erő.
A 2000-es években Roberts tudatosan váltogatta szerepeit. Egyszer visszatért a vígjátékok és könnyedebb drámák világába (Íz, imádság, szerelem), máskor izgalmas mellékszerepekkel hódított (Augusztus Oklahomában). Mindeközben el tudta kerülni azt a pályacsapdát, amelyben sok romantikus filmekhez kötődő sztár rekedt: Roberts mindig képes volt megújulni.
Luca Guadagnino új filmje, a Vadászat után mindenestre új korszakot nyithat Roberts pályáján. A történetben egy elismert egyetemi professzort alakít, akinek karrierjét és hírnevét alapjaiban rengeti meg egy hallgató által emelt vád egy kolléga ellen. A film középpontjában a hatalom, a felelősség és a társadalmi ítélkezés dilemmái állnak – Roberts pedig minden eddiginél visszafogottabb, árnyaltabb játékot nyújt. A sajtótájékoztatón a színésznő hangsúlyozta: a film nem ítélkezni akar, hanem vitát kezdeményezni. „Az emberiség elveszíti a beszélgetés művészetét” – fogalmazott, utalva arra, hogy a mai világban sokszor nem a párbeszéd, hanem az azonnali ítéletalkotás uralkodik. Ez a gondolat egybevág Guadagnino érzékeny, intellektuális filmnyelvével, és új perspektívába helyezi Roberts alakítását is.
Az a Julia Roberts, aki három évtizede Hollywood legnagyobb mosolyával hódította meg a világot, most a gondolatébresztés és a társadalmi párbeszéd képviselőjeként tért vissza a figyelem középpontjába. Karrierje során számtalanszor bebizonyította, hogy képes újrafogalmazni önmagát. Velence most ezt a folyamatot erősítette meg: Roberts nem nosztalgikus csillag, hanem egy aktív, releváns művész, aki továbbra is alakítja a filmművészetet.