Amikor Quincy Jones 1974-ben agyi aneurizmát szenvedett, a túlélési esélyeit olyan csekélynek mondták, hogy híres barátai egy tiszteletkoncertet kezdtek tervezni. A legendás zenész végül ötven évvel később 91 éves korában, 2024. november 3-án halt meg.
A 20. század egyik legfontosabb producere többek között Michael Jacksonnal, Frank Sinatrával és Ray Charles-szal dolgozott együtt. Több mint 75 éves pályafutása során 28 Grammy-díjat nyert, és a Time magazin a század egyik legbefolyásosabb jazz-zenészének nevezte. Jones tekintélye a szórakoztatóiparban olyan óriási volt, hogy egybetűs becenevet használt: ő volt „Q.”
Quincy Delight Jones Jr. néven született Chicagóban. A trombitát, mint fő hangszerét, már kisfiúként elsajátította. 14 évesen, kezdő zenészként találkozott a 17 éves Ray Charles-szal. 18 évesen már a bostoni Berklee School of Music-on tanult, és Lionel Hampton big bandjével turnézott, egy olyan trombitaszekcióban, amelyben Art Farmer és Clifford Brown is játszott. Az 50-es évek elején többek között a trombitás Clark Terry, Count Basie, és Dinah Washington számára írt dalokat. 1959-60-ban ő hangszerelte Ray Charles két legjobb albumát, a „The Genius of Ray Charles” és a „Genius + Soul Jazz” lemezeket. Első Grammy-díját 1964-ben kapta az „I Can’t Stop Loving You” feldolgozásáért, ami egyébként Don Gibson country dallamának feldolgozása volt.
A 60-as évek közepén Jones munkakapcsolatot alakított ki Frank Sinatrával. Két albumot rendezett, amelyeken az énekes Count Basie zenekarával szerepelt, az „It Might as Well Be Swing” (1964) és az élő „Sinatra at the Sands” (1966) című albumokat. Hozzá fűződik többek között a Fly Me To The Moon című klasszikus átdolgozása, keringőből szvinggé változtatva azt. Ám legtöbbünk számára valószínűleg a Michael Jacksonnal való produceri együttműködéséről ismert leginkább, amely 1979-ben kezdődött az énekes áttörést hozó „Off the Wall” című szólóalbumával, amelyből becslések szerint 20 millió példányt adtak el nemzetközileg. A lemezt aztán olyan bombasikerek követték, mint a popsztár Thriller (1982) – amelyből csak az Egyesült Államokban 34 millió példányt, világszerte pedig 110 millió példányt adtak el – és a Bad (1987)című albumai. 1985-ben Jones összegyűjtötte az akkori Amerika 46 legnépszerűbb énekesét, köztük Jacksont, Bruce Springsteent, Tina Turnert és Cyndi Laupert, hogy felvegyék a We Are the World című lemezt. 1985-ben Jones az USA for Africa „We Are the World” című dalának producereként került a nemzetközi címlapokra, amelyet az afrikai éhínség enyhítésére szántak; Jackson Lionel Richie-vel közösen írta a dalt, és a dalban szereplő összes énekest vezette. A sláger az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban első helyezést ért el, és a legendás Live Aid-en is előadták. Az 1990-es „Back on the Block” című albumáért hat Grammy-t gyűjtött be, és háromszor választották meg az év legfontosabb producerének.
Jones 2001-ben megkapta a Kennedy Center Honors kitüntetést, 2011-ben pedig Obama elnöktől a National Medal of the Arts kitüntetést. A Rock and Roll Hall of Fame-be 2013-ban iktatták be. 2001-ben adta ki „Q” című önéletrajzát; a könyv hangos változata pedig 2002-ben Grammy-díjat kapott a legjobb spoken word album kategóriában.
A napokban számos híresség megemlékezett a legendáról. Zenei karrierje mellett Jones több mint 50 film és tévéműsor zenéjét is komponálta, köztük az 1969-es Az olasz meló című brit film zenéjét. Michael Caine, aki az Olasz meló főszereplője volt, „a zenei világ titánjának” nevezve őt. „Csodálatos és egyedülálló emberi lény volt, szerencsés voltam, hogy ismerhettem őt”. Sir Elton John azt írta, hogy „senkinek sem volt olyan hihetetlen karrierje”, mint neki: „A legjobbakkal játszott és a legjobbakat produkálta. Micsoda fickó. Imádtam őt.” Dr. Dre az Instán azt írta: „Quincy az oka annak, hogy úgy döntöttem, lemezproducer leszek”, hozzátéve, hogy az idő, amit vele töltött, „felbecsülhetetlen volt”.