Elhunyt Robert Redford, a hollywoodi aranykor egyik utolsó igazi sztárja és a Sundance Filmfesztivál megteremtője. Kevés hollywoodi legenda tudott olyan éles váltást végrehajtani a reflektorfényből az iparág alakítóinak sorába, mint ő. A közönség számára a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy A nagy balhé karizmatikus főszereplőjeként vált ismertté, de a filmipar számára Redford igazi öröksége nem a vásznon, hanem a vászon mögött született meg: a Sundance Intézet és a Sundance Filmfesztivál formájában.
Redford a hatvanas-hetvenes években vált valódi szupersztárrá: A Butch Cassidy és a Sundance kölyök (1969) és A nagy balhé (1973) Paul Newmannel közös párosát Hollywood legendás duójává emelte. Redford azonban egész pályájája során sokoldalú maradt: politikai thrillerekben (Három nap a Condorban), romantikus drámákban (A nagy Gatsby), sőt sportfilmekben (A bajnok,Őstehetség) is meghatározó alakítást nyújtott. 1980-ban rendezőként is bizonyított a Közönséges emberek című filmmel, amely elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, és ezzel végleg bebiztosította helyét a filmtörténelemben. Későbbi karrierjébenis sikerült a legsikeresebb alkotók között maradni: a Folyó szeli ketté rendezőjeként új generációkat ért el, színészként pedig A suttogó vagy a Kapj el, ha tudsz szereplőjeként is emlékezetes maradt. Redford karrierjének íve egyszerre mutatta meg Hollywood aranykorát és az átmenetet egy komplexebb, függetlenebb filmkultúra felé.
Redfordot azonban sosem elégítette ki pusztán a siker. Már pályája csúcsán is úgy látta, Hollywood stúdiórendszere túl szűk keretek közé szorítja a tehetségeket. A nyolcvanas évek elején – amikor a független filmek még szinte láthatatlanok voltak – létrehozta a Sundance Intézetet, amely műhelymunkákkal, ösztöndíjakkal és mentori programokkal támogatta a fiatal alkotókat. A Sundance Filmfesztivál 1984-ben indult útjára Utah államban. Az, ami kezdetben egy szerény regionális eseménynek indult, mára a világ talán legfontosabb független filmes találkozópontjává nőtte ki magát. Itt mutatkozott be Steven Soderbergh Szex, hazugság, videó című filmje például, amely 1989-ben forradalmasította a független mozit. De ugyanitt kapott lendületet Quentin Tarantino (Reservoir Dogs), Kevin Smith (Clerks), Darren Aronofsky (Pi) és számos más alkotó karrierje is. A fesztivál nemcsak kulturális, hanem komoly gazdasági tényezővé vált: évente több tízmillió dollár bevételt hoz Utah államnak a turizmus és a média révén. Ezen felül a Sundance piaca lett a streaming-platformok vadászterülete: ma már az Amazon és a Netflix rendszeresen itt vásárolta meg azokat a produkciókat, amelyek új szakaszt nyitottak az online forgalmazásukban. Redford vállalkozói stratégiája mindig kettős volt: úgy megőrizni az alkotói szabadságot, hogy közben fenntartható üzleti modellt is épít. Redford mindig a függetlenség értékét helyezte előtérbe, ugyanakkor nyitott volt a szponzorációkra és a piaci igényekre. Ez a balansz tette lehetővé, hogy a Sundance ne csupán kulturális esemény, hanem egy meghatározó globális márka legyen.
Redford halálával nem csupán egy karizmatikus színészt veszítettünk, hanem egy olyan gondolkodót, aki felismerte: a film nemcsak szórakoztatóipari termék, hanem társadalmi és kulturális erő is. A Sundance ma már ökoszisztéma – fesztivál, intézet, laboratórium és piac egyszerre –, amely minden évben új hangokat emel be a globális diskurzusba. Az üzleti világ számára Redford története példa arra, hogyan válhat egy kulturális vízió fenntartható iparági modellemmé. A befektetés, amelyet ő tett a független filmekbe, hosszú távon nemcsak művészi értéket, hanem gazdasági hasznot is teremtett. Robert Redford távozása mérföldkő, de öröksége él tovább minden egyes Sundance-filmen, amely új perspektívát hoz a vászonra. Ő bizonyította, hogy a függetlenség – ha jó alapokra épül – nemcsak esztétikai, hanem üzleti erőforrás is lehet. A hollywoodi csillogás mögött Redford valódi forradalma a rendszer újraértelmezése volt.