A volt férjével, Ike-kal közös fellépéseitől kezdve Tina gátlástalan, vulkanikus színpadi jelenlétet vitt a popzenébe. Hatása a rock, az R&B és a soul éneklésre és előadásmódra is mérhetetlen volt. Előadásmódja Mick Jaggertől Mary J. Blige-ig mindenkire mély impulzust gyakorolt, és energikus színpadi jelenléte olyan későbbi popikonokra is ráragadt, mint Janet Jackson és Beyoncé. Tina Turner célja és üzenete – amely nők nemzedékeihez szólt – azt képviselte, hogy bármelyik férfival szemben megállja a helyét a színpadon. Ez kétségtelenül sikerült is neki: Break Every Rule World Tourja – amely 1987 márciusában kezdődött Münchenben – óriási siker volt, 1988 januárjában pedig Turner körülbelül 180 000 ember előtt lépett fel a Maracanã Stadionban Rio de Janeiróban, Brazíliában, ezzel pedig Guinness-rekordot állított fel.
Ike és Tina Turner 1960-ban adta ki debütáló kislemezét, az „A Fool in Love”-t, amit azonnal megszeretett a közönség, a következő évben az „It’s Gonna Work Out Fine” című dalért pedig gyorsan Grammy-re is jelölték a párost. 1966-ban Turnerék részt vettek egy mára már legendássá vált rock-tévéműsorban, Phil Spector által fémjelzett TNT Show-ban. Miután leszerződtette a duót a kiadójához, Spector elkészítette a „River Deep – Mountain High” című dalt, ami nem lett ugyan kasszasiker, de más ajtókat is megnyitott Ike és Tina előtt. 1969-ben már a Rolling Stones amerikai turnéja során előzenekaraként léptek fel, majd megjelent a „Proud Mary”, ami óriási siker lett; a dal pedig elnyerte a Grammy-díjat a legjobb R&B énekes előadásért.
Eközben azonban Turnerék házassága kezdett felbomlani, mivel Ike egyre erőszakosabbá és kokainfüggővé vált. Tina korábban többször is megpróbálta elhagyni őt, és 1968-ban öngyilkosságot kísérelt meg, majd elmenekült férjétől, akitől elválni azonban csak 1976-ban tudott.
Turner a buddhizmussal való megismerkedését is annak tulajdonította, hogy erőt merítsen valamiből a távozáshoz. „Soha nem hagytam abba az imádkozást… ez volt az én eszközöm” – mondta Turner 1986-ban a Rolling Stone magazinnak. „Pszichológiailag védtem magam, ezért nem drogoztam és nem ittam. Kontroll alatt kellett maradnom.”
A szólókarrier nem indult könnyen: első szólólemezei, kezdve az 1974-es, a szakítás előtti Tina Turns the Country On! cíművel, nem hoztak slágereket, és nyolc évig turnézott, hogy kifizethesse az adósságot, amelyet az Ike-kal való lemondott turné és egy adóhivatal által elrendelt zálogjog miatt halmozott fel. A nagy visszatérése végül csak 1982-ben kezdődött, amikor a Heaven 17, a brit szinti-pop zenekar felvette őt a Temptations „Ball of Confusion” című számának remake-jéhez. A dal nyomán Turner új lemezszerződést kötött a Capitol céggel. Roger Davies, Tina menedzsere aztán azt javasolta, hogy a Heaven 17-es Martyn Ware-rel közösen készítsenek egy remake-et Al Green „Let’s Stay Together” című dalából, ami elég jól muzsikált a listákon. Ezzel, és barátja David Bowie támogatásával Turner elkezdte felvenni a Private Dancer albumot. A lemez a harmadik kislemezzel robbant óriásit: a „What’s Love Got to Do with It” három hétig volt listavezető, a csapból is ez a szám folyt, és olyan módon indította újra a karrierjét, ami a hatvanas évek veteránjai számára az ő szintjén csak nagyon ritkán fordult elő. Azzal, hogy nem volt hajlandó retrónak tűnni és úgy mutatta be a hangját, ahogyan azt már legalább egy évtizede nem tette, a Private Dancer pedig egy új, fiatalabb közönségnek mutatta be és szerettette meg az énekesnőt. A következő évben a „What’s Love Got to Do with It” három Grammy-díjjal (köztük az év lemeze és a női popénekes előadás) távozott a gáláról. A Private Dancer diadala csak a kezdete volt Turner újraindulásának a popkultúrában. A következő évben Mel Gibson mellett játszott a Mad Max Beyond Thunderdome című filmben – amelyben egy másik sláger, a We Don’t Need Another Hero (Thunderdome) is szerepelt -, részt vett a We Are the World című all-star sessionben, és Mick Jagger mellett ő irányította a Live Aid színpadát. 1989 egy újabb multi-platinalemezt hozott, a Foreign Affairt, és ezzel együtt egy újabb hatalmas slágert, Bonnie Tyler „The Best” című dalának feldolgozását. 1993-ban bemutatták a What’s Love Got to Do with It című Tina Turner filmet Angela Bassett főszereplésével, akit aztán a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjra jelöltek. Turner további Grammy-díjakat nyert a „Better Be Good to Me”-ért, a Tina Live in Europe című élő albumért, valamint Herbie Hancock 2007-es Joni Mitchell-tribute albumán, a River-en való részvételéért.
„A dalaim egy kicsit mindenkinek az életéről szólnak, aki engem néz. Azt kell énekelned, amihez kapcsolódni tudnak. És van néhány durva ember odakint. A világ nem tökéletes. És mindez benne van az előadásomban… Ezért is szeretem jobban a színészkedést, mint az éneklést, mert a színészetnél megbocsátják, hogy eljátszol egy bizonyos karaktert. Ha minden este ugyanazt a szerepet játszod, az emberek azt hiszik, hogy te vagy, és nem gondolják, hogy színészkedsz. Ez az a sebhely, amit a karrieremmel adtam magamnak. És ezt elfogadtam.”
2008 és 2009 között 50 éves jubileumi turnéra indult. Az életéből készült Tina című musicalt 2018-ban mutatták be Londonban, majd a következő évben a Broadwayn. A címszerepet alakító Adrienne Warren 2020-ban elnyerte a Tony-díjat a legjobb musicalben nyújtott főszereplői alakításért.
Obama így búcsúzott tőle: „Tina Turner nyers volt. Erős volt. Megállíthatatlan volt. És megbánás nélkül adta önmagát – elmondva és elénekelve a saját igazát, örömét, fájdalmát, dicsőségét és tragédiáját. Ma rajongóként gyűlünk össze világszerte, hogy megemlékezzünk a rock ‘n’ roll királynőjéről, akinek fénye sosem fog elhalványulni.”