A festői Szajna partján álló bájos szabadtéri könyvesboltok régóta fontos helyet foglalnak el Párizsban, és olyan ikonikus látványosságok hírnevével vetekednek, mint a Louvre vagy a Diadalív. Ezek a „les bouquinistes” néven ismert bódék nem csupán a könyvárusok, hanem a történelem, a kultúra és a város irodalmi lelkének tárházai is.
A 2024-es nyári olimpiai játékok közelgő párizsi megrendezése azonban árnyékot vetett ezekre a szeretett bouquinistes-okra. A biztonság érdekében a hatóságok elrendelték a dobozszerű, sötétzöld bódék ideiglenes lebontását és eltávolítását, ami mind az eladók, mind a rajongók körében felháborodást váltott ki. A könyvkereskedők – akik már évtizedek óta jelen vannak – ellenállnak ennek a döntésnek azt állítva, hogy ez aláássa Párizs gazdag történelmi múltját és jelenét. Ezeknek a standoknak a hiánya olyan, mint Velence a gondolák nélkül, hiszen a szabadtéri könyvesbódék nem csupán kereskedelmi egységek, hanem élő műemlékek, amelyek évszázados irodalmi hagyományokat visznek tovább.
Mély gyökerek
A bouquinistes hagyománya a 17. századig nyúlik vissza, amikor a Pont Neuf mentén házaló kereskedők használt könyveket árultak. Idővel ez a gyakorlat tovább fejlődött, és a 19. században Napóleon jóváhagyását is megkapta, ami megszilárdította jelenlétüket a Szajna partján. Ma körülbelül 230 ilyen bódé húzódik mintegy két mérföld hosszan és alkotja Európa legnagyobb szabadtéri könyvpiacát. Mindennapi jelenlétük a párizsi élet szerves részévé vált, ami vonzza a kíváncsi turistákat és a ritka irodalmi gyöngyszemeket gyűjtőket.
A közelgő olimpia azonban a városi tisztviselőket arra ösztönözte, hogy lépéseket tegyenek annak érdekében, hogy a játékok idejére mintegy 170 standot zárjanak be legalább két hétre. A döntéshozók biztonsági aggályokra hivatkoznak, többek között arra, hogy robbanószerkezeteket rejthetnek el a könyveket árusító bódékban.
A bouquinisták, bár megértik a fokozott biztonsági intézkedések szükségességét az olimpia idején, nem hajlandóak harc nélkül engedni. Közülük sokan csak nemrég kezdtek kilábalni a sárgamellényes tüntetések és a járvány miatt visszaeső turizmus okozta gazdasági hanyatlásból. A kilátás, hogy a nyári turisztikai főszezonban több hetes bevételkiesés vár rájuk, finoman szólva sem ad okot a derűlátásra.
A Bastille-ra
A rendőrség kompromisszumot ajánlott és azt javasolta, hogy a bouquinisták az olimpia idejére ideiglenesen költözzenek át a nyüzsgő Bastille negyedbe. A tulajdonosok azonban aggodalmukat fejezték ki bódéik törékenységével és az áthelyezés során bekövetkező maradandó károk lehetőségével kapcsolatban. A bouquinisták elismerik a biztonsági igényeket, de túlzásnak tartják, hogy minden kompenzáció nélkül szereljék szét és telepítsék új helyre a bódéjukat. Tudni kell, hogy ezek egyszerre nehezek és törékenyek, így az ilyen műveletek során sérüléseknek vannak kitéve.
Párizs polgármestere, Anne Hidalgo eredetileg olyan megoldást javasolt, amely a bódék megtartását írta elő, ha a rendőrség engedélyt adott rá, de ezt az ötletet végül biztonsági okokból elvetették és a teljes eltávolítás mellett döntöttek. Miközben a város a történelmi identitása és a világ legnagyobb sporteseményének megrendezésével járó követelmények biztosítása közötti egyensúly megteremtésére törekszik, a bouquinisták továbbra is ellenállnak. Bíznak abban, hogy örökségük, mint Párizs vonzerejének szerves része, még az olimpia után is fennmarad.
A könyvárusok reményüket fejezték ki, hogy ezek az egyedülálló bódék továbbra is hozzájárulnak Párizs festői varázsához. Végül az olimpia okozta átmeneti zavarok ellenére is készen állnak arra, hogy visszaszerezzék az őket megillető helyüket a Szajna mentén, és az irodalmi Párizs szellemét az elkövetkező generációk számára is tovább vigyék.