Az HBO “The Last of Us” című sorozata második évadjával újradefiniálta a zombis műfajt. Olyan mélyen merül bele az egyre összetettebb érzelmi narratívákba és az erkölcsi kétértelműségekbe, amelyhez hasonlót a hagyományos zombisorozatokban eddig még soha nem láttunk.
Az új évad a puszta túlélésről a karakterek bonyolult érzelmi tájképének feltárására helyezi a hangsúlyt: a sorozat leginkább a szerelem, a veszteség és a múltbeli tettek következményeinek témáit járja körül. A „The Price” című legutóbbi epizód például visszatekintésekkel mutatja be Joel és Ellie feszült kapcsolatát, kiemelve Joel múltbéli döntéseinek érzelmi áldozatait. Ez az évad olyan új karaktereket is bemutat, mint Abby, akinek bosszúvágya újabb rétegeket ad a történethez, és arra készteti a nézőket, hogy megkérdőjelezzék a helyes és helytelen fogalmát. A korábbi zombis történetekkel ellentétben, amelyek gyakran az akciót helyezik előtérbe a karakterfejlődéssel szemben, a The Last of Us egyértelműen inkább a karaktereket helyezi előtérbe. Ellie útját elsősorban, amelyet most egy mély trauma és egy még hatlmasabb igazságvágy határoz meg, belső küzdelmeit és fejlődését pedig kivételesen árnyaltan ábrázolja a sorozat . Dina bemutatkozása szintén újabb dimenziót ad, karaktere pedig a szerelem és a bizalom témáit járja körül egy nagyon kemény, poszt-apokaliptikus világban.
Sok mai show-hoz hasonlóan ez a sorozat sem ragaszkodik a klasszikusan lineáris történetmeséléshez, hiszen számos flashbacket használ, ami nem zavaró, sőt rendkívüli módon gazdagítja a narratívát, mivel kontextust és mélységet ad a karakterek motivációinak, ez a megközelítés pedig lehetővé teszi számunkra, hogy a történetet úgy állítsuk össze, hogy aztán az az emlékezet és a trauma összetettségét tükrözze.
De nemcsak a karakterek és a sztori, a megvalósítás is szemet gyönyörködtető! Mind a díszlettervezés, mind az operatőri munka és a hangzás terén aprólékos figyelmet fordítottak a részletekre. A fertőzöttek ábrázolása, amelyet valós gombák ihlettek, a tudományos hitelességét adják a horrornak.
Míg a hagyományos zombisorozatok gyakran az élőhalottak horrorjára koncentrálnak, a The Last of Us a zombiapokalipszist csak egyfajta hátterként használja a mély emberi érzelmek és társadalmi kérdések feltárására. A fertőzöttek inkább a karakterfejlődés katalizátoraként szolgálnak, mint központi fenyegetésként, lehetővé téve a sorozat számára, hogy inkább az erkölcs, az identitás és az emberi állapot témáiba merüljön el.
A The Last of Us második évada túllép a hagyományos zombis narratíván, mélyrehatóan feltárja a karakterek lelkivilágát, az erkölcsi dilemmákra és az emberi kapcsolatok összetettségére fókuszál egy hanyatló világban. Az új évad nem csak a valaha készült talán legjobb horrorsorozat, de mind a hét epizód külön-külön is zseniális.