A világ romjaiban hever… és sokak szerint maga a popkultúra is haldoklik, sőt egyesek szerint már egyenesen halottnak tekinthető. Feltétlenül kikívánkozó Tweetek, idióta TikTok minivideók és fárasztó mémekkel töltik meg az adatfolyamainkat. Az információ fénysebességgel terjed és még ennél is gyorsabban mutálódik. Az online térben élők számára az élet egyre nagyobb káosznak tűnik, mint valaha: természetesen már régóta nem bízunk a mainstream médiában, ezért aztán különböző podcastokra és hírlevelekre hagyatkozunk.
Az, hogy a popkultúra már sokkal árnyaltabb, mint évtizedekkel ezelőtt, azaz nem monokultúra, az egy üdvözítő dolog. A mainstream kultúrát a ’80-as és ’90-es években az MTV és a slágerlisták határozták meg leginkább, amelyeket néhány kiválasztott szerencsés dj, kiadóvezető, divatguru, kurátor és filmproducer állított össze, akik alapvetően mind-mind ugyanabból a társadalmi és gazdasági elitből érkeztek. A kultúra mai megmondóemberei azonban ettől jóval szélesebb kört képviselnek. Ennek a hatalmas változásnak a legnagyobb indikátora természetesen a közösségi médiaplatformok 2010-es évekbeli megjelenése volt. A „gépek” átvették a hatalmat a kultúra beképzelt, egykor mindenható kapuőrei felett, és megjelentek az online viselkedésen alapuló tartalmak.
Az elmúlt néhány évben a kultúra még ennél is szélesebb körben szóródott szét. Bár a közösségi médiaplatformok még mindig szilárdan kézben tartják az általunk fogyasztott tartalmakat, az olyan óriásplatformok, mint a Netflix és az Instagram manapság már inkább visszaszorulóban vannak, mivel a fogyasztók egyszerre több streaming oldalra fizetnek elő, emellett egyre nagyobb csoportot képeznek, akik kizárólag Twitch streameket és podcastokat fogyasztanak. Az emberek szívesebben fizetnek a függetlenül készített digitális tartalmakért, de a közösségi médiákban kialakultak olyan platformok is, ahol művészek, írók és tartalomkészítők közvetlenül kommunikálnak rajongóik bázisával a Discord szervereken.
Az online mikrohírességek hatása évről évre egyre nagyobb: a Discord szerverek (amik java része egyébként New Yorkból származik) rendkívül aktívak és emellett elszigeteltek is. Mémek, viccek, streamek, podcastek. Úgy tűnik, hogy az emberek sokkal jobban lelkesednek azért, hogy havi 10 dollárt adjanak a Red Scare-nek, mint hogy havi 20 dollárt a Netflixnek, ami ironikus, mert a Netflixnek nyilvánvalóan sokkal szélesebb a mozgástere. A legfiatalabb generációkhoz tartozó popkultúra nagyon széttöredezett: gyenge és rossz minőségű tartalmak, Tiktok, a párhetes mikrotrendek. A popkultúra haldoklása azonban nem nevezhető újkeletűnek: elég csak megnézni az olyan népszerű tévésorozatokat, mint az Euphoria, amiknek szellemes egysorosai és a képernyőfotói mind-mind gondosan megtervezve megtaláljuk az összes közösségi médiaplatformon, de Lil Nas X és Harry Styles zenei videóit is szintén a TikTok viralitáshoz készítik elő.
És hogyan fog mindez tovább fejlődni? A fiatalok 58 százaléka szerint a közösségi média az egyetlen hely, ahol igazán önmaguk lehetünk, emiatt kialakulóban van egy online underground szubkultúra, ahol a fiatalok összegyűlhetnek, és kreatív dolgokat csinálhatnak, a popkultúrát pedig felváltja egy új törvényekkel teli internetes kultúra.