A kiváló év eleji eredményei alapján tudtuk, hogy Carlos Alcaraz rendkívül tehetséges játékos. A kérdés sosem az volt, hogy nyer-e nagy tornákat és vezeti-e majd a világranglistát, hanem az, hogy mikor. A vasárnapi New York-i győzelmével azonban Carlos még a legoptimistább szurkolók várakozását is felülmúlta, hiszen a US Openen megszerezte első Grand Slam címét és a világranglista vezető helyét. Tizenhét évvel, négy hónappal és hét nappal ezelőtt Rafael Nadal 2005-ben a Roland Garroson nyerte meg a 22-ből az első Grand Slam tornáját. Carlos Alcaraz 19 évesen, négy hónaposan és egy hetesen ért fel a csúcsra, míg ez Rafael Nadalnak 19-dik születésnapja után két nappal sikerült. A murciai Alcaraz már most a világranglista első helyén áll, ez a mallorcainak több mint három évvel az említett győzelme után, 2008. augusztus 18-án vált valóra.
Az ezredforduló hajnalán teljesen más volt a tenisz kontextusa. Roger Federer a sportág domináns versenyzőjévé nőtte ki magát, hiszen már diadalmaskodott Wimbledonban, Ausztráliában és a US Openen is. Noha ez volt a debütálása (2005) a Roland Garroson, Nadal kifejezetten jó esélyekkel érkezett a versenyre, hiszen előtte nyert Monte Carlóban, Barcelonában és Rómában (az utóbbi helyszínen egy felejthetetlen döntőben győzött Guillermo Coria ellen). Ezek után Párizsban az elődöntőben Federert ütötte ki, a döntőben pedig Mariano Puerta ellen aratott sikert.
Ígéret az eredményekhez
„Nadalt először a Manuel Alonso nevét viselő spanyol regionális bajnokságon láttam, és már akkor lenyűgözött a hozzáállása. Mondjuk ugyanazt csinálta, mint most, csak 12 évesen. Ugyanez történt nem is olyan régen, amikor Alcaraz a Ciudad de la Raqueta tornán játszott, ahol még gyerek volt, és mégis mindenki őt akarta látni” – mondja Juan Bautista Avendaño, a 2004-es Davis-kupa egyik játékvezetője, amikor is nagy meglepetésre Nadal győzelmet aratott az Egyesült Államok elleni döntőben Andy Roddick ellen.
Alcaraz egy rendkívüli erőforrásokkal rendelkező játékos, aki a riválisokat rettenetesen nehéz feladat elé állítja majd az elkövetkezendő időkben. Ellentétben Nadallal, aki Federer, majd később Djokovic mellett, ellen nőtt fel, az El Palmarból származó teniszezőnek – egy kis túlzással – szinte csak saját maga az ellenfele, hiszen átvette a vezetést, és máris ő a referencia. „Az az érzésem, hogy technikailag jobb, mint Nadal volt ennyi idősen” – mondja Jordi Arrese, aki José Perlas és Avendaño mellett szintén tagja volt a már említett Davis-kupa-játékvezetői csapatnak.
Egyenrangúak?
A spanyol azzal fenyeget, hogy felfalja az olyan teniszezők generációját, mint Stefanos Tsitsipas és Alexander Zverev, akik már néhány szezon óta a pályán vannak anélkül, hogy egy Grand Slamet is nyertek volna. Nadal salakpálya specialistaként indult, de más felületeken is játszott folyamatosan, mert tudta, hogy másképp nem lenne esélye Ausztráliában, Wimbledonban és New Yorkban. Keményen dolgozott azon, hogy agresszívabb legyen, és hogy minden borításon közel egyforma játékot tudjon nyújtani. Alcaraz szintén salakon nőtt fel, de már nyilvánvalóan rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyekkel gyors pályán is sikeres lehet, ahogy azt már az elmúlt napokban megmutatta.
Bár a játékfelfogásuk nagyon eltérő, közös bennük a hatalmas mentális keménység és a tenisz iránti nagyfokú elkötelezettség, ami már gyerekkoruk óta kíséri őket. Nadalhoz hasonlóan Alcaraz is meg van győződve arról, hogy mire képes. Nyomást gyakorol saját magára a kijelentéseivel, ami erőteljes önbizalmának a jele. Alcarazt lenyűgöző eredményei ellenére még túl korai lenne igazán Nadalhoz hasonlítani, de akkor sem lepődne meg a teniszvilág, ha minden idők egyik legnagyobb teniszcsillagának a felemelkedésének lennénk tanúi.