test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A Super League – egy évvel később

Egy évvel ezelőtt ezen a héten jött létre az Európai Szuperliga. A kísérlet ugyan kudarcot vallott, de egyben figyelmeztetés is volt a világ más sportligái számára. A labdarúgásban az évek során a pénz egyre inkább a piramis csúcsán koncentrálódott, de a Szuperliga megalakítására tett kísérlet ennek a tendenciának egy teljesen más szintjét képviselte. Ami végül a Szuperliga bukását jelentette, az a szurkolói reakció volt, hiszen az emberek egyszerűen gyűlölték az ötletet, és ráadásul a klubok túlnyomó többsége számára is elfogadhatatlan volt.

Eredet

A Szuperliga ötletének valódi eredetét lehetetlen teljesen behatárolni. A topcsapatok tulajdonosai évtizedeken át kampányoltak a változtatásokért, pontosabban az Európa-kupa formátuma ellen, amely a kontinens klubbajnokainak éves tornája volt. A torna véletlenszerű sorsolással zajlott, ami azt jelentette, hogy a földrész legnagyobb nevei azt kockáztatták, hogy már az első fordulók során kiesnek, ami a klubok számára kínos szégyent és nem kevés anyagi veszteséget jelentett. Válaszul az UEFA megváltoztatta a kupa formátumát „Bajnokok Ligájára”, bevezetve egy csoportkört, hogy a nagy nevek több mérkőzést játszhassanak, és végül lehetővé tette a legsikeresebb ligák számára, hogy több csapatot is hozzanak a „buliba”. Nem meglepő módon a Bajnokok Ligájában való szereplés lehetősége a játékosok számára fontos vonzerővé vált. Így a futballisták eldönthették melyik csapathoz igazolnak, és ez azt eredményezte, hogy a tehetségek néhány kiválasztott klub felé orientálódtak. Kézenfekvő módon ezek voltak azok a klubok, amelyek a legmagasabb fizetéseket is ki tudták fizetni, mivel a Bajnokok Ligája gyorsan jövedelmezővé vált. A siker a sikert erősítette.

Bármilyen eredményes is volt a Bajnokok Ligája Európában, a feltételezett „Szuperligáról” szóló pletykák sosem tűntek el igazán. A COVID-járványt követően pedig, amikor a klubok drámai pénzügyi veszteségeket szenvedtek el, a környezet megérett erre. A Szuperliga létrejöttét 2021 áprilisában jelentették be. Néhány nappal később azonban már össze is omlott a szurkolók viharos visszhangja, az UEFA lehetséges szankciói és az érintett angol klubok valódi elkötelezettségének hiánya miatt. Először az angol csapatok léptek vissza, majd sorban követte őket a legtöbb együttes. Így a Real Madrid, a Barcelona és a Juventus – klubok, amelyek kétségbeesetten próbáltak lépéseket tenni az ügyben, hogy milyen módon lehetne bevételi szempontból felvenni a versenyt a Premier League-gel – az elmúlt egy évet azzal töltötték, hogy bárkinek, aki meghallgatta őket azt bizonygatták, hogy a Szuperliga tervek egyszerűen csak szünetelnek.

Az UEFA felügyeli a Bajnokok Ligáját, az Európa Ligát, rendezi a kontinens nemzeti labdarúgó bajnokságait (Európa Bajnokság, Nemzetek Ligája stb.), így természetesen nagy befolyással bír a sportágra. Emiatt éppen elég ráhatással rendelkezett ahhoz, hogy a Szuperliga kudarcát elősegítse. A francia sztárklub, a Paris Saint-Germain részben azért utasította vissza a Szuperligában való indulását, mert a vezérigazgatója tagja az UEFA végrehajtó bizottságának. A német klubok hiányával együtt (a Bayern München és a Borussia Dortmund is visszalépett a Bundesligával való szolidaritás jeleként) a Szuperliga játékoskerete már közel sem volt teljes. Ráadásul az UEFA szankciókkal való fenyegetőzése azonnal próbára tette az angol klubok elszántságát.

FOMO – Fear of Missing Out

Bár a Szuperliga kudarcot vallott, a kialakulásának módja és az általa képviselt elképzelés könnyen gyökeret verhet más sportágakban is (ha még nem tette volna meg azt). Sok szövetségben nincs hatékony felsővezetés, és ha túl sok ember keze van egy sportág irányításában, az egyenértékű azzal, mintha senki sem vezetné azt. Amennyiben ez a helyzet, akkor mindenki csak a saját rövid távú érdekei – és a lemaradás elkerülésének vágya – szerint kezd cselekedni ahelyett, hogy a liga vagy a sportág egészének érdekeit szolgálná. Emiatt az ilyen sportágak vezetésében a lemaradástól való félelem lesz a döntéshozatal elsődleges mozgatórugója, viszont a FOMO túl veszélyes ahhoz, hogy a kormánykereket mozgassa.