Serena Williams nemrég az US Open után végleg befejezte az aktív pályafutását, a teniszvilág pedig búcsút intett minden idők legjobb női játékosának (GOAT). Kevesebb, mint egy hónappal később Roger Federer jelentette be, hogy vége a kivételes karrierjének a teniszpályán. Federer GOAT státuszáról lehet vitatkozni – sőt ez a vita folyamatosan zajlik Roger, Djokovic és Nadal között -, de hogy ő az egyik, az kétségtelen. Talán még ennél is fontosabb azonban az, hogy Federer minden idők legkarizmatikusabb nagykövete volt a tenisznek és a sportnak egyaránt, és ezzel a ténnyel még Nadal és Djokovic legelvakultabb rajongói sem vitatkoznának.
A 2021-es wimbledoni negyeddöntős vereséget követően még maga Federer sem tudta megmondani, hogy visszatér-e valaha a teniszpályára játékosként. De legnagyobb meglepetésére a teste elég jól viselte az edzéseket, ezért úgy döntött, hogy játszik egy utolsó meccset párosban, és nem mással az oldalán, mint az örök rivális Rafael Nadallal. Ez volt karrierje 1750. és egyben utolsó mérkőzése – ebből egyet sem feladva -, Federer pedig feltette a koronát kivételes pályafutására. Bár végül Federer és Nadal – miután meccslabdájuk is volt – elveszítette az összecsapást, de Roger emelt fővel hagyhatta el a pályát utolsó fellépése után. Aztán pedig már a könnyeké volt a főszerep…
A torna előtt Federer nem volt biztos abban, hogy a teste képes lesz arra, hogy egy utolsó mérkőzést játsszon Nadal oldalán. „Nem tudom, hogy ez meg fog-e történni, de úgy gondolom, hogy nyilvánvalóan különleges pillanat lehetne” – mondta. „Az, ahogy mindketten végig éltük ezt a karriert Rafával, és az öldöklő csaták után is nagyon jó kapcsolatban vagyunk, azt hiszem talán egy nagyszerű üzenete nemcsak a tenisznek, hanem a sportnak általában, és talán még azon túl is.” Pontosan fogalmazott, hiszen a mérkőzést követően az eredmény teljesen lényegtelenné vált. Ahogy Federer megölelte a csapattársait, majd az ellenfeleit, könnyek csillogtak mindenki szemében. A pálya közepén állva Federer hosszasan tapsolt, majd elérzékenyülve megnézte az erre az alkalomra készített tiszteletvideót, amikor is már a csarnokban helyet foglalók szemét is könnyek borították.
Nadal később bevallotta, hogy annyira ideges volt a különleges alkalom miatt, hogy remegett a keze, és amikor szerválni ment kettős hibával nyitott. Nadal bevallotta: „A mai napot nehéz volt úgy kezelni, mintha csak egy átlagos nap lenne. Aztán a végére minden nagyon érzelmessé vált. Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy részese lehettem ennek a csodálatos pillanatnak a sportágunk történetében. Amikor Roger elhagyja a tornák világát, az életem egy fontos része is távozik, mert minden pillanat, amit együtt éltünk meg, az életem fontos része volt.” Micsoda rivális. Federer szemszögéből nézve keserédes volt. „Ez egy csodálatos nap volt” – mondta könnyek között a pályán adott interjújában.
„Mondtam a fiúknak, hogy boldog vagyok, nem vagyok szomorú. Nagyszerű érzés itt lenni. Élveztem, hogy még egyszer utoljára bekötöttem a cipőmet, ütöttem egy röptét, visszaadtam egy szervát. Érdekes módon most nem éreztem annyira a stresszt – talán azért mert a srácok, a szurkolók, a család, a barátok itt voltak -, még ha tudtam is, hogy valami itt ma véget ér. Nagyon boldog vagyok, hogy túléltem ezt a mai napot, és ráadásul még a meccs is remekül sikerült, nem is lehetnék ennél boldogabb. Szóval csodálatos volt. És persze Rafával egy párosban játszani, és hogy itt vannak a többiek, mindenki, az összes legenda, Rocket, Edberg, Stefan, köszönöm.”
Köszönöm Roger!