Nemrégiben Európába áttelepült amerikaiként érkezésem előtt csupán homályos ismereteim voltak az UEFA Európai Labdarúgó Bajnokságról (az „EURO”-ról). Habár a labdarúgás nem tartozik a fontos sportok közé ott, ahonnan jövök, az amerikaiak az utóbbi néhány évtizedben egyre növekvő érdeklődést mutatnak iránta. Ez nagyrészt női csapatunk teljesítményének köszönhető, amely egy ideje a világ egyik legjobb csapata.
Ezzel együtt a legnagyobb érdeklődés mégis a Világkupát és az EURO bajnokságot övezi, amelyek, bár a labdarúgás hívei számára kihagyhatatlan élményt jelentenek, aligha jelennek meg fő hírként Amerika legfontosabb sport oldalain, például az espn.com-on. Ennek oka talán az, hogy az amerikaiak nem vesznek részt az említett tornákon, vagy egyszerűen nem érdeklődnek a fenti események iránt, azonban egy biztos: az EURO bajnokság nem számít olyan kulturális jelenségnek, mint az Atlanti-óceán innenső oldalán.
Mindezzel csupán azt szerettem volna mondani, hogy nem vártam sokat az EURO bajnokságtól, azonban kellemesen csalódtam. Az alábbi benyomásokat egy olyan amerikai adja közre, aki először lát EURO bajnokságot.
Budapest stadionjai
Talán hónapok óta nem láttam olyan meglepő és lenyűgöző látványt, mint a zsúfolásig telt budapesti stadion. Mivel Magyarországon igen magas az átoltottsági arány, az országban a beoltott állampolgárok, illetve külföldiek korlátozás nélkül látogathatták az eseményt. Öröm volt látni, ahogyan több ezer harsány szurkoló ölelkezik, kiabál, fel-le ugrál, azaz alapvetően úgy viselkedik, ahogy másfél éve nem láttam embereket viselkedni, csak a televízióban vagy filmeken. A legtöbb stadion nem követi a fenti eljárást, hanem továbbra is szigorú korlátozásokat tart fenn a COVID miatt. Mindenesetre Budapest arra emlékeztetett bennünket, hogy rövidesen kilábalunk a krízisből.
Szétáradó szeretet
Az idei esemény a COVID előtt is különlegesnek számított volna, ugyanis az egész kontinensen zajlik. Egy házigazda ország helyett most 11 különböző ország ad otthont az eseményeknek. Vannak, akiknek tetszik a változás: sokkal több ország részesül így a turizmus fellendüléséből és az eseménysorozat egyetlen országot sem terhel túl. Másoknak azonban egyáltalán nem tetszik az új forma, amely csökkenti az esemény hatásosságát. Jellemzően ugyanis Európa labdarúgó közössége megszáll egy országot, felejthetetlen élményt nyújtva ezzel a résztvevők számára. Ebben az évben ez nem történt meg. Tekintve azonban, hogy Tokió milyen félelemmel várja a közelgő Olimpiát, talán jobb is, hogy az EURO bajnokság nem egy lapra tett fel mindent. Függetlenül attól, hogy kinek mi tetszik, az EURO bajnokság 2024-ben visszatér az eredeti formához, amikor is Németország lesz a házigazda.
Kulturális háborúk
Az amerikai politikusok előszeretettel ajánlják sportolóiknak, hogy „fogják be a szájukat és pattogtassák a labdát”. Az Egyesült Államokban előszeretettel alkalmazott szemlélet, hogy a sportolókat hermetikusan el kell zárni a politikától. A melegellenes magyar törvényre adott hangos reakciókból ítélve Európában más a helyzet. Kis ország létére Magyarország meglehetősen felkavarta a kedélyeket az EURO bajnokságon. Ennek oka, hogy a magyar parlament elfogadott egy olyan törvényt, amely tiltja a homoszexualitás megjelenítését és népszerűsítését a 18 év alattiak számára. A sportolók határozottan és gyorsan reagáltak. Harry Kane, az angol csapat kapitánya, szivárványszínű kapitányi karszalagot viselt az LGBTQ+ közösség melletti kiállása jelképeként. A szivárványos karszalagot viselő Kane pontszerzése így külön jelentőséget kapott.
Az üzleti világ szintén számos LGBTQ+ közösséget támogató üzenetet fogalmazott meg.
Tehát míg sok amerikai túl unalmasnak találja a labdarúgást, engem teljes mértékben rabul ejtett mind maga a játék, mind az eseményt övező geopolitikai felhajtás – Amerika, a látványosságok hazája nem tud felmutatni semmi ehhez hasonlót.