A Hernangómez testvérek, Willy a torna MVP-je és Juancho hét hárompontosa révén a héten negyedik Európa bajnoki címére vezették a spanyol válogatottat (88-76). Bár Spanyolország eddig is a kosárlabda élmezőnyébe tartozott, a 2022-es aranyérem mégis nagy bravúrnak számító eredmény volt. Ugyanis a Sergio Scariolo edző által irányított játékosok közül heten korábban soha nem játszottak még döntőben egy nagy tornán. Spanyolország ellenfele a fináléban Franciaország volt, akik döbbenten figyelték, ahogy Juancho Hernangómez szinte hiba nélkül dobta a hárompontosokat, és semmit nem tudtak tenni ellene.
A meglepetést részben az okozta, hogy Spanyolország a Gasol testvérek nélkül állt fel, így két olyan ember hiányzott, akik talán a legnagyobb hatást gyakorolták a spanyol válogatott történetére. Spanyolország acélos idegekkel kezdte a mérkőzést és úgy kosárlabdázott, mintha ez a „csikócsapat” már számos döntőt játszott volna a múltban. Egyiküket sem ijesztette meg a tét vagy a „színpad”, Pradilla, Fernández és Arostegui fantasztikus teljesítményt nyújtott a Hernangómez testvérek mellett. A francia NBA All-Star játékosok, Gobert vagy Fournier nem sok mindent tehettek.
Ez történt
Franciaország már az első néhány támadásban sem érezte a játék ritmusát, Gobert pedig nem volt annyira domináns. A kosárlabdájuk alapját a spanyolok folyamatos pick and roll asszisztjai, a semmiből érkező kezek és a szoros védekezés fojtotta meg. Lorenzo Brown teret csinált, Willy Hernangómez pedig nem félt a francia magasemberektől. Jaime Fernández kiemelkedőt nyújtott a döntő első perceiben, három labdaszerzéssel kezdett és máris öt ponttal indította be Spanyolországot.
A második negyed volt az őrület csúcspontja. Juancho Hernangómez sztárhoz méltóan úgy ragadta magához a felelősséget, mintha saját filmjének főszereplője lenne, és hat hárompontosig meg sem állt. Kettőt a vonal mellől, egyet Gobert felett és egy másikat Brizuela segítségével középen, és ehhez olyan védekezés párosult, ami Collet embereinek az idegeire ment, Spanyolország szenzációsan játszott.
Amikor Willy még egyszer betalált Gobert felett, már 21 ponttal vezettek (47-26). Csak a francia önbecsülés utolsó fellángolása, egy 11-0-s periódus – a második felvonás zárásaként Fournier vezetésével – akadályozta meg, hogy a nagy szünetre már úgy menjenek be, hogy szinte minden eldőlt. Franciaország ugyanabba a csapdába esett, mint Litvánia vagy Németország, el lettek varázsolva Scariolo mágiájától és tanítványai lelkesedésétől. De még élt a remény. Tudván, hogy mekkora ütést kapott a riválisától, és még mindig áll a zászló. A szünet után tovább zárkóztak a franciák, és már egy 20-2 sorozatnál tartottak. A spanyolok azonban úgy bontakoztak ki, mint amikor összeraknak egy puzzle-t, és minden darabka kezd a helyére kerülni, hiszen Scariolonak mindig mindenre volt válasza.
Időkérése után a válogatott másik ásza, Jaime Fernández egy 9 pontos sorozattal zárta le a meccset. És a legjobbkor, mivel talán ő volt azon kevesek egyike, aki még nem hallatta a hangját ezen az Európa-bajnokságon. De két hárompontossal és egy ellopott labdával darabokra törte a franciák utolsó reményét is. A tapasztalat ugyan hiányzott a spanyol válogatottból, de mégis nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a sikerük teljesen megérdemelt.