2017 után ismét Budapesten csapnak össze a vízilabda legjobb válogatottjai, hiányos jelenlét az idei wimbledoni tenisztornán…
FINA folyamatban
Még februárban jelentette be a FINA (Nemzetközi Úszószövetség), hogy a világbajnokságot Japánból – ahol még mindig szigorú COVID intézkedések voltak érvényben – Budapestre költözteti, ahol a helyzet sokkal kedvezőbb az utazás és a versenyzés szempontjából. Az ország legutóbb 2017-ben adott otthont az eseménynek, amelyhez a létesítményeket és az infrastruktúrát is jelentősen korszerűsítették. A vízilabda mindig kiemelt sportág ezeken a megmérettetéseken, idén pedig különösen az a „hazai” csapatok közelmúltbeli teljesítménye miatt. Tokióban Magyarország női csapata története első érmét szerezte meg, amikor is a bronzmérkőzésen legyőzte Oroszországot. Az oda vezető úton még a csoportkörben a Team USA-t is legyőzték, akik 13 év után először kaptak ki (igaz végül az amerikaiak könnyedén nyerték meg az aranyérmet). Az előző három olimpián Magyarország a negyedik helyen végzett, így egy ilyen hatalmas áttörés után nagyok az elvárások a női csapattal szemben. A férfiaknál kicsit más a helyzet. A magyar férfiválogatott három egymást követő aranyérem után (2000-ben, 2004-ben és 2008-ban) Tokióban 13 év kihagyás után állhatott ismét dobogóra, és szintén bronzérmet szerzett. A 2017-es FINA-világbajnokságon szerzett ezüstérem után mindkét csapat nagy reményekkel vág neki a hazai közönség előtt zajló eseménynek.
A távollét jellemezte Wimbledont
Az idei Wimbledon torna kezdetén a legfontosabb hírek nem arról szólnak, hogy kik vannak ott, hanem arról, hogy kik hiányoznak. Wimbledoni hagyomány, hogy az előző év bajnoka játssza az első mérkőzést a Centre Courton. Novak Djokovics hétfőn nyitotta a sort, kedden azonban a hölgyeknél nem Ashleigh Barty kezdett. Ugyanis az év elején azzal sokkolta a világot, hogy bejelentette visszavonulását alig néhány héttel azután, hogy négy évtized óta az első ausztrál nőként megnyerte az Australian Opent. Barty elmondása szerint már korábban is fontolgatta a visszavonulást, méghozzá a wimbledoni győzelme után. Mindig is az All England Club megnyerése volt az álma, és miután ezt elérte, már nem volt mit bizonyítania sem magának, sem másoknak. Úgy döntött, hogy kitart az Australian Openig, hogy esetleg egy történelmi győzelmet szerezzen hazájának, ami végül sikerült is, és szettveszteség nélkül tartotta otthon a trófeát. Bár még csak néhány hónap telt el a visszavonulása óta, a teniszvilágnak nagyon hiányzik a jelenléte.
A többi hiányzó az orosz és a fehérorosz teniszezők között keresendő. A történelem során először fordult elő, hogy a játékosokat országuk tetteiért büntetik. Néhány hónappal ezelőtt Wimbledonban bejelentették, hogy nem engedik az orosz és fehérorosz versenyzőket indulni (pedig több orosz játékos is van a top 10-ben). Az ATP és a WTA Tour reakciója ezzel ellentétes volt, mivel a játékosok megbüntetése az adott kormány intézkedései miatt ellentmondó a tornák alapkoncepciójával, amelyeknek politikailag függetlennek kell lennie. A wimbledoni szervezők erre azt mondták, hogy nem volt más választásuk, mivel az orosz játékosok versenyeztetése lehetővé tenné, hogy dicsőséget szerezzenek a Putyin-rezsimnek, amely gyakran használja a sportsikereket hatalma dicsőítésére, illetve megerősítésére. Wimbledon tiltására válaszul az ATP és a WTA úgy döntött, hogy az eseményen megszerezhető ranglistapontokat nem osztja ki. Érdekes módon ez az orosz játékosok számára jelent előnyt: Novak Djokovic elveszíti a címvédő pontjait, és nem is tudja majd visszaszerezni azokat, így a tornát követően az orosz Danyiil Medvegyev veszi át az első helyet a ranglistán.