Egyre többet foglalkoznak a sportban ezzel a fogalommal. Nyilván mindig fontos szempont volt, hogy egy sportolónak mit mondanak a „belső hangok”, de sosem helyeztek ekkora hangsúlyt a mentális felkészítés során arra, hogyan lehet ezeket a hangokat nem egyszerűen figyelmen kívül hagyni, hogy aztán bármikor, kontroláltalanul visszatérhessenek, hanem érdemben menedzselni a szabotázst.
A sportoló, mint ember
Ahhoz, hogy valaki egyéni legjobb eredményét elérje és aztán majd csúcsra jusson az esetek többségében, az ellenfeleket kell legyőznie. Legalábbis a sportszakmai háttér nagyon sokáig így állt a kérdéshez. Működött is a folyamat, hiszen a sportolókat egyfajta domináns, mindent és mindenkit elsöprő jelenségként állították be, így a róluk alkotott képbe egyértelműen a küzdelem fért bele. Harc az ellenféllel és annak legyőzése. Aztán időről-időre megjelentek olyan neves sportolók, akiknél a riporterek viccesen megemlítették, hogy „saját maga ellen versenyez”, ami általában arra utalt, hogy a képességek tekintetében nincs olyan, aki megszorítaná őt, így egy-egy verseny alkalmával csak az volt a kérdés, megdönti-e korábbi rekordját vagy sem. Bár már régóta létezik a sportpszichológia, ez az esetek többségében sokáig csak a teljesítmény fokozásához szükséges „trükkökre” koncentrált és a versenyző mély, személyes lélektanát inkább próbálta elkerülni. Sok idő telt el és a tudomány fejlődésével az elmúlt években egyre inkább előtérbe került a versenyzők valódi lelkiállapota a mentális felkészülések során. A legjobb szakemberek pontosan látták, hogy a trükköknek is nagyobb a hatása, ha a sportoló egyszerű emberként is jobban érzi magát. Mert, hogy a sportoló is ember, bár néha emberfeletti dolgokat visz véghez. De, azért ember a nap végén. Ráadásul a sport olyan mértékű átalakuláson ment keresztül köszönhetően a technikai és technológiai fejlődésnek, ami még nagyobb hangsúlyt helyezett a pszichológiai háttérre, hiszen a legtöbb sportágban ma már a mentális küzdelem a nyílt tér, mivel a fizikai felkészülésben sok újat nem tudnak produkálni.
Megváltozott kép
Vagyis a sportban is még inkább előtérbe került a becsületes munkavégzés. Az alázat, mely mindig is elvárás volt egy élsportoló részéről, viszont a korábbi sportélet ki tudott termelni olyan világsztárokat, akikben ez nem volt meg a megfelelő mértékben. Ma már ez sokkal nehezebb, és így a sikeres sportolók karaktere is elmozdult egy munkásabb, sokszor introvertált és a rutinmunkára hajlandó egyéniségek irányába. Az ilyen sportoló az igazán szorgalmas ember, aki nem fél rengeteg munkát beletenni a sikerbe. Ezzel párhuzamosan új jelenség tűnt fel a mentális oldalon, hiszen megjelentek a félelmek. Mert ez a karakter bizony kételkedik saját magában, fél a nagyobb megmérettetéstől, hogy mi lesz akkor, ha a sok befektetett munka nem térül meg a versenyen. Az ilyen karakter többször elbukik pályája során, amiből képes alázatot tanulni. Ezáltal lassabban, de biztosabban jut fel a csúcsra és képes sokáig ott maradni. Ez a változás hozta létre a mentális felkészítés új elemét, a belső szabotázs menedzselésének mechanizmusát. Tokió 2020: egy olimpia előtt állunk. Ráadásul egy nagyon furcsa, mentális szempontból az eddigi legnehezebb játékoknak nézünk elébe. Ha valaki eddig nem tudott szembe nézni a belső kételyeket suttogó hangokkal és nem is fordított figyelmet ezek kezelésére, az idén komoly hátrányba kerülhet az olimpián, mert ezen az eseményen aztán tényleg rengeteg mindent suttoghat saját belső szabotőrünk, amiért el kellene buknunk.