A COVID-19 hatalmas hatással volt a sport világára. Mindenütt szélsőséges változásokat láthatunk, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy a legkiemelkedőbb sportolók hogyan élték meg ezt a válságot az elején, és mit várnak a jövőtől. Azoknak, akik ismerik a kézilabdát, nem kell Eduarda „Duda” Amorimot bemutatni. Azok számára, akik nem követik a sportot, Eduarda Amorim nemzedékének egyik legjobb játékosa. A dél-brazíliai sportoló 2006-ban költözött Európába, ahol világbajnok és ötszörös Bajnokok Ligája-győztes lett. Európában az év játékosának, valamint a világ legjobb kézilabdázójának is megválasztották, és számos alkalommal All-Star és MVP volt különböző nemzetközi versenyeken. 2020 szeptemberében beszéltünk Eduarda Amorimmal, éppen akkor, amikor a válság kitörése óta először kezdett profi mérkőzéseket játszani.
Először is, hogy van?
Jól vagyok, köszönöm. Jó visszatérni és újra játszani.
Mit gondol a COVID-19 által kikényszerített több hónapos szünetről, amely karrierje során még soha nem fordult elő a sportban?
Úgy gondolom, hogy mindez teljesen új volt, és az elején elég nehéz volt elfogadni. Nagyon furcsa volt, hogy leállásra kényszerültünk, lemondták a meccseket, és nem tudtuk, hogy mikor térhetünk vissza. A pozitív oldalt nézve, élveztem, hogy több időm volt átgondolni néhány dolgot az életben, megtanulni élvezni a különféle tevékenységeket, újra kapcsolatba lépni néhány baráttal, többet tanulni és nagyobb figyelmet fordítani a családomra. Tehát a sportolóknak teljesen másképp kellett élniük az életüket, mint valaha.
Hogyan lehet összehasonlítani ezt a szünetet egy hosszú távú sérülés okozta szünettel, például amikor egy játékosoknak hat hónapig tart a felépülése?
Egészen más. Egy sérült játékos nem maradhat teljesen inaktív, és általában siettetnie kell a folyamatot, hogy visszatérjen a pályára. A felépülési idő többé-kevésbé ütemezett. A COVID tekintetében sokkal több a bizonytalanság. Nincsenek versenyek vagy meccsek visszatérésével kapcsolatos nagyobb tervek. A különbség az, hogy a játékosok képesek valamilyen formában maradni, és edzhetnek annak az országnak a korlátozásaitól függően, ahol tartózkodnak.
Láthatjuk, hogy óriási különbségek vannak a sportolók között a tekintetben, hogy hogyan kezelik ezt a helyzetet. Sok sportoló teljesen abbahagyta a játékot, míg más sportolók minden eddiginél jobb formába kerülhetnek. Mit gondol, milyen személyiségjegyekre van szüksége egy profi sportolónak ahhoz, hogy a COVID-19-ből győztesként kerüljön ki?
Úgy érzem, hogy a legjobb játékosok sokkal inkább élvezték ezt a helyzetet, mint mások. Technikailag természetesen nagyon nehéz volt fejlődni, mivel nem voltak edzések. Fizikailag (a futási lehetőségektől és az erőnléti állapottól függően) viszont lehetőségünk volt megerősödni és jobb formába lendülni. Én a mentális területen is többet tudtam dolgozni, visszanéztem a mérkőzéseimet, és megvizsgáltam, hogy mit csináltam jól és mi az, amin keményebben kell dolgoznom, amikor visszatérek.
Ahhoz, hogy ebben az időszakban javulhassunk, koncentrált és határozott mentalitással kell rendelkeznünk.
Vannak olyan edzők és sportvezetők, akik úgy gondolják, hogy ilyen helyzetben nem kell beszélnünk a profi sportolók mentális problémáiról, mivel egy profi sportolónak tudnia kell mindenféle probléma nélkül legyőzni az adott szituációt. Egyetért?
Fontos lenne, hogy a klubok legalább ajánljanak szakembereket, akik segíteni tudnak, ha szükség van arra. Minden játékos másképp reagál. Van, aki szorongni kezd, és van, akinek nehézségei támadnak a rutin betartásával. Ezért lényeges, hogy a játékosok mentális állapotáról mindig gondoskodjanak, ne csak a COVID alatt.
Mi a legrosszabb abban, hogy az olimpiai játékokat 2021-re halasztották?
Úgy gondolom, hogy minden játékos máshogy élte meg. Én azt terveztem, hogy augusztus után abbahagyom a válogatottban való játékot, és csak a klubommal folytatom, hogy legyen egy kis szabadidőm, és élvezhessem karrierem valószínűleg utolsó szezonját. Most úgy döntöttem, hogy még egy évet játszok az olimpiáig.
Van valami jó ebben a csúszásban?
A jó oldal az, hogy a brazil válogatott fiatal játékosokból áll, így jövő augusztusig több tapasztalatot szerezhetnek.
Az utánpótlás mezőny nagyon fontos a sportban. Mit gondol, hogyan befolyásolhatja a COVID-19 egy fiatal sportoló életét?
Úgy vélem, hogy ez a helyzet még érzékenyebben érinti őket, mivel a legtöbb országban még nem megengedett, hogy újra játszhassanak. Ők hajlamosabbak a szorongásra, a stresszre, és szomorúnak érzik magukat sport és társas érintkezés nélkül. Ebben az esetben családjaiknak és edzőiknek nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a fiatalok mentális egészségére.
Mit gondol személy szerint: ugyanolyan motivációval tér vissza a karrierje folytatásához, vagy változott valami?
Jó volt szünetet tartani, mivel hamarosan befejezem a karrieremet. Tavaly voltak pillanatok, amikor közel álltam a kiégéshez, ezért számomra a szünet pozitív hatással bírt. Emiatt jobban hiányzik a kézilabdázás, ez pedig egy olyan érzés, amelyet nem tapasztal az ember a csúcsszezonban. Most, hogy visszatértem a legnagyobb különbség az lesz, hogy többet kell a koncentrációmon dolgoznom, mivel a COVID miatt sok új dolog jelent meg, például az utazást követő karantén és az állandó COVID-tesztek. A tény, hogy nem vagyunk képesek elérni a csúcsteljesítményünket a kézilabdában arra késztet minket, hogy fejlesszük türelmünket. Mindez továbbra is fura számomra. Még nem szoktam hozzá a helyzethez.
Úgy gondolom, hogy az Ön karrierjét és eredményeit ismerve feltehetek egy ilyen kérdést: Mit ajánl az edzőknek a következő néhány hónapban?
Az edzőknek fokozatosan a visszatérésen kell dolgozniuk. Többé-kevésbé készen kell állniuk arra, hogy a nulláról kezdjenek mindent. Emellett oda kell figyelniük játékosaik mentális egészségére és fizikai állapotára. Néhány játékos talán leadott pár kilót, elvesztette motivációját vagy személyes gondokkal küzdött a karantén alatt.
Fontos, hogy a csapatuk mellett álljanak, függetlenül attól, hogy milyen formában lesznek a játékosok az elején.
Mit ajánl a profi sportolóknak a következő hónapokban?
A játékosoknak türelmesnek kell lenniük a teljesítményükkel kapcsolatban. Kicsit tovább fog tartani a top formába való visszatérés. Emellett dolgozniuk kell azon is, hogy azokra a dolgokra koncentráljanak, és azokba fektessék az energiájukat, amelyeket képesek irányítani. Persze fontos, hogy pozitívak legyenek, tudjanak alkalmazkodni és főleg képesek legyenek elfogadni a tényt, hogy tovább fog tartani a normál rutinhoz való visszatérés.