Akik követik a sporteseményeket, vagy úgy általában a sport világát, azok olyan szituációknak lehetnek szemtanúi, olyan híreket olvashatnak, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak. A sportolóknak nem könnyű, az már biztos, de ugyanúgy nehéz helyzetben vannak a sportolókért felelős szakemberek is, hiszen sportemberként mindent feláldoznak a jó eredményekért, és nagyon sok kompromisszumot kötnek életük során. Most, amikor a sportolók egészségéért, életéért felelősek, életük legnagyobb kihívása előtt állnak. Ennek a két elvárásnak egyszerre megfelelni bizony nem könnyű.
Bátorság és vakmerőség
Nagyon sok hírt hallani azzal kapcsolatban, hogy élsportolók, csapatok és válogatottak mondanak le szerepléseket és mérkőzéseket, hiszen kiszámíthatatlan a COVID-19 terjedése, előfordulása. Azt mindenki tudja, hogy bizonyos mutációk még veszélyesebbé tették a vírust, mint az valaha volt, vagyis a csapatok egyértelműen jogosan lépnek vissza világversenyektől, bajnoki mérkőzésektől és nemzetközi kupáktól. Mégis sok a konfliktus ezzel a hozzáállással kapcsolatban, hiszen a nagy sport üzlet azért működik. Elvárások vannak az edzőkkel és a csapatokkal szemben is. Azt lehet tapasztalni ráadásul, hogy egyes nemzetek drasztikusan eltérő hozzáállást választanak e témában. Érthető, hogy az teljesen más szituáció, ha egy adott világversenyen a világ élvonalbeli csapatai közül ketten hiányoznak, mint amikor mindenki távol marad. Összességében azt lehet mondani, hogy a „bátorság” most kifizetődő, hiszen könnyebben lehet hozzájutni igen fontos címekhez. Ráadásul ne felejtsük el, hogy közeleg az olimpia, amelyet már úgy néz ki, egészen biztonságos körülmények között lehet majd megrendezni, hiszen az oltások elindultak, és az atléták védve lehetnek Tokióra. De ez továbbra sem jelenti azt, hogy egyforma feltételek mellett tudnak készülni a különböző ország versenyzői. Vannak nemzetek, ahol teljesen visszaesett az új vírusos esetek száma, és vannak olyan államok, ahol mindenkori csúcsok dőlnek meg e tekintetben, nap mint nap. Még ha a mentális következményekkel nem is számolunk, akkor is tisztán látszik, hogy lesznek, akik előnyösebb, és bizony lesznek, akik hátrányos helyzetből indulnak. Ennek előszele már érezhető a világversenyeken, vagy épp az olimpiai válogatókon. Vannak komoly meglepetések, és igen nehéz lenne utánajárni, hogy ez most minek is köszönhető. De vajon mi a jó eljárás mostanság? Minden körülmények között védeni a sportolók egészségét? Nem engedni, hogy másfél vagy épp két év kiessen a sportkarrierjükből, amely amúgy sem túl hosszú? Látható, hogy a karrierjük elején és végén járó sportolók is teljesen másként gondolkoznak már erről. És akkor még nem említettük a sportvezetőket, akik közül kifejezetten sokan tartoznak a vírus szempontjából veszélyeztetett csoportokba.
Sportolói hozzáállás
Persze ott van a másik oldal: az eredményeké. Ezeket persze a különböző karakterű szakemberek különböző módon használják fel saját előnyükre. De vannak tragikus történések is, amikor egy-egy válogatott lemarad az ötkarikás játékokról, mert például a csapat fele egyszerűen nem tud kiállni COVID-19 fertőzések miatt. Vannak olyan klubcsapatok, akik bajnokikat, nemzetközi kupamérkőzéseket kénytelenek halasztani, és hetekig nem tudnak edzeni. És előfordul olyan is, hogy az eredetileg tervezett kezdő összeállítás a teljes bajnokság alatt sem tud összeállni. Érthető a felháborodottság, a tehetetlen düh a részükről. Aztán ott van a másik tábor, akik ebből a helyzetből jól jönnek ki. Akik váratlanul könnyű kvótákat szereznek, akik most jelentősen javítani tudnak bajnoki pozíciójukon, és még a kupákban is odáig jutnak, mint még soha. Ők azzal érvelnek, hogy járvány ide vagy oda, azok az igazi sportolók és csapatok, akik ilyen mentális körülmények között is meg tudják mutatni, mire képesek. Ebben azonban biztosan nem lehet egyértelmű igazságot tenni. Egyvalamit viszont fontos lesz megtennünk ennek az őrült korszaknak a végén. Ne kezeljük ezeket az eredményeket természetesként, és ne vegyük őket nagyon komolyan a jövő tervezésekor sem, mert új korszak köszönt ránk. Sosem mellékes, de most különösen komoly jelentősége van annak, hogy ki, mennyire tud reális maradni az eredmények elemzésekor. Ez az objektivitás sokat segíthet a következő 4-5 év eredményeinek elérésében.