Ha egy szóval kellene jellemezni a mai sportéletet, akkor biztosan sokaknak a „túlélés” jutna eszébe. A bajnokságok elindultak, a nemzetközi kupák már nagy iramban pörögnek, és a kontinensviadalokra és világbajnokságokra is szelektálódnak a csapatok. A tervezés viszont lehetetlen, a felkészülés kétséges, az eredmények pedig az aktuális koronavírus-helyzeten is múlhatnak.
A népnek cirkusz kell
Ki ne ismerné a jó öreg római mondást, amely már évezredekkel ezelőtt is tisztázta a sport feladatát. Néró császár híres mondata az élelem mellett azonnal a sportot jelölte meg, mint a hatalmas római birodalom működésének zálogát. Bár a hírhedt uralkodó őrült volt, ne gondoljuk, hogy nem alkalmazzák ma is elméletét. Azt minden épeszű vezető tudja, hogy az embereknek igenis szükségük van a cirkuszra ahhoz, hogy motivációjuk fennmaradjon. A sport szimbolikusan azt is jelenti, hogy még nem minden veszett oda. Ha valamikor érdemes újra elővenni ezt mondást, akkor az most van, 2020-ban, a COVID-19 időszakban. „Nincs jó bőrben az emberiség”, ez mára már tagadhatatlan. Sokan foglalkoznak a járvány üzleti hatásaival, és nagyon helyesen egyre többen fordítanak figyelmet a sportban bekövetkező változásokra is. Ezért is van az, hogy akárhogyan is, a sportéletnek újra kellett indulnia. Egy óriási előnyünk van a római időkhöz képest – persze ezer meg egy ezen kívül –, hogy ma már a technológiának köszönhetően nem csak akkor létezik sport, ha fizikailag ki tudjuk csalogatni a nézőket a sporteseményekre. Az már egy másik kérdés, hogy milyen a hatása akkor, ha kizárólag tévén keresztül nézhető egy adott esemény. De a lényeg, hogy újra van cirkusz. Az is elmondható, hogy minél nagyobb a nézőtábora az adott sportnak, konkrét eseménynek, annál kevésbé érződik a veszteség. Egy kisváros focicsapatának mérkőzése, mint sportesemény, nagyon megszenvedi ezt az időszakot, hiszen a lényeg az, hogy az emberek, az „egész város” ki tudjon menni a meccsre, és valószínűleg a legnagyobb hétvégi eseményt élvezhesse. Egy olyan csapat, amelynek egy-egy mérkőzését a tévé előtt több millióan nézik meg, már más szituációban van. Ha csak a nézettségi adatokra figyelnénk, még jól is jön az aktuális helyzet, hiszen többen kényszerülnek otthon maradni, mint normál helyzetben, tehát nagyobb az esélye annak, hogy egy jó sporteseményt a képernyőn keresztül követnek majd. De hát akkor mi a baj?
A cirkusznak is kell a cirkusz
Sokan azt felejtik el, hogy már a jó öreg Rómában is elmondható volt, hogy a gladiátorok között is akadtak olyanok – sőt, a kutatások szerint igen sokan –, akik élvezték a küzdelmet. Akiket vonzott az, hogy tombol a nép, és még ha az életük is volt a tét az adott napon, ünnepelt sztárokként vonulhattak fel legalább. A sportolók szemszögéből nézve a mostani helyzetet, érdekes megállapításokra juthatunk. Egyik oldalról a tervezhetőség, a felkészülésbe vetett hit jócskán sérül hétről-hétre, hiszen minden csapat ki van téve a fertőzés veszélyének. Bármikor megjelenhet a koronavírus egy klubcsapatban vagy épp válogatottban, és lehet, hogy a legjobb játékosokat támadja meg. Azon túlmenően, hogy sokszor élsportolóknak kell küzdeniük az életükért, a csapat eredményét is jelentősen befolyásolja. A professzionális sportban évtizedről évtizedre megfigyelhető volt a tökéletes tervezés, és ezt most teljesen tönkretette a vírus. Az nem kérdés, hogy a sportolóknak is el kellett kezdeniük újra versenyezni, mert a „home office”-ban történő készülés pszichésen komoly károkat okozna hosszú távon. Hiszen a mai sportolók is gladiátorok, és szeretnék megmutatni tudásukat. Szeretik, ha egy több tízezres csarnok „felrobban” egy-egy jó teljesítményük láttán.
Az improvizáció a siker kulcsa
Sok szakember próbálja értékelni azt, mi lehet az igazi siker kulcsa ma a sport területén. Sokan foglalkoznak azzal a kérdéssel is, hogy egy COVID-19 időszakban megnyert kontinensviadal vagy bajnokság, kupa, világbajnokság és majd a közelgő olimpia „korrektnek” mondható-e. Valóban a legjobbak nyernek vagy az egész a szerencsén múlik majd? Becsületes versenynek mondható-e az, hogy egy adott klubcsapatban a vírus miatt kiesnek a legjobbak, de a mérkőzéseket le kell játszani, és emiatt a másik csapat nyer? Vagy korrekt-e az, hogy egy adott országban, a sokkal rosszabb vírushelyzet miatt a sportolók sem tudnak úgy készülni, mint egy másik ország sportolói, és emiatt egy világversenyen alulmaradnak? Jelenleg minden kérdéses. Már maga az adott verseny lebonyolítási mechanizmusa is. Nem lehet normál módon mérkőzéseket tervezni, nem lehet a hagyományos felfogásban világversenyekre selejtezőket tartani. Nem lehet most megtervezni azt, hogyan lehet majd az olimpiára kijutni, milyen út vezet oda, és ott mi vár majd az adott sportolóra, edzőre, szakmai stábra. Egy biztos – ahogy mondani szokás –, hogy semmi sem biztos. Mit tehet ilyenkor a jó sportoló? Mit tehet ilyenkor a jó sportszakember? Improvizál. Az adott helyzetre kell reagálni, bármi is legyen az. Tudomásul kell venni, hogy a szabályok módosulhatnak, és bármikor előállhat olyan szituáció, amelyet nem lehetett tervezni. A tökéletes felkészülés persze elengedhetetlen most is, mind fizikálisan, mind mentálisan, csak egy új faktor is csatlakozott a sikerkritériumokhoz. Sőt, beelőzött minden mást. Ez pedig a kiszámíthatatlanság.