Az államilag finanszírozott stadionok visszatérő téma az Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy a gazdasági megtérülés az esetek legnagyobb részében enyhén szólva sem kielégítő.
Vegyük például a Las Vegas-i Allegiant Stadiont, amely 2020-ban épült meg, elképesztő, 1,9 milliárd dolláros költséggel, 750 millió dollárt pedig az adófizetők pénzéből fedeztek. A turizmus és az adóbevételek jelentős növekedését ígérték, ám a kezdeti hype után azonban minimális gazdasági hatást tapasztaltak, mivel a látogatók futballra fordított kiadásai nem feltétlenül jelentenek hosszú távú előnyöket a szélesebb közösség számára. Az atlantai Mercedes-Benz Stadion, egy másik milliárd dolláros projekt, 700 millió dollárt használt fel közpénzekből, azzal érvelve, hogy a környező városrészek majd újjáélednek. Ez aztán nem így lett. Az ígért közösségi fejlesztések elmaradtak a várakozásoktól, a kritikusok szerint pedig ezeket a forrásokat inkább az oktatásra vagy az infrastruktúrára kellett volna fordítani, mint egy olyan stadionra, amely elsősorban a városon kívüli látogatókat és magánérdekeket szolgál. A következő példánk a Los Angeles-i SoFi Stadion, ami egy 5 milliárd dolláros komplexum, és amelyet magán- és közberuházásokból egyaránt finanszíroztak. Bár a létesítmény jelentős eseményeknek adott otthont, a helyi gazdasági haszon továbbra is kérdéses. Tanulmányok szerint a stadionhoz kapcsolódó kiadások nagy része egyébként is megtörtént volna, csak átirányították volna őket más tevékenységekből. Az egyik legelrettentőbb péda talán az 1990-es években épült St. Louis-i Dome at America’s Center. A Rams azóta Los Angelesbe költözött, de a St. Louis-i adófizetők még mindig egy olyan stadion kötvényeit fizetik, amely már régen nem ad otthont az NFL-csapatnak. Ez az eset jól példázza, hogy a városok milyen hosszú távú pénzügyi terhekkel szembesülnek, ha az üzlet rosszul sül el. De van itt egy frissebb példa is: Nashville, amely 1,2 milliárd dolláros állami támogatást hagyott jóvá egy új stadionra. A lakosok aggódnak az emelkedő ingatlanadók miatt, és amiatt, hogy a város hogyan fogja kezelni a pénzügyi terhet, ha a tervezett bevételek elmaradnak. Mindazonáltal a sportrajongók és a politikusok olyan nem kézzelfogható előnyökkel kecsegtetnek, mint az országos ismertség és a közösségi büszkeség.
Miért kötnek tehát a városok folyamatosan ilyen üzleteket? A válasz a politikai nyomás, a csapatok elvesztésétől való félelem és a presztízs vonzerejének keveréke. A stadionok azonnali, látható örökséget ígérnek a politikusoknak, míg a hosszú távú gazdasági károk sajnos csak évek múlva válnak nyilvánvalóvá.