Vége a nyárnak, elkezdődött az ősz, és Európa szinte minden pontján elindultak a nemzeti bajnokságok és kupasorozatok. Megtörténtek a nyári felkészülések, mindenki beletette tudása legjavát fizikai és mentális felkészülés terén is, és lassan elérkezünk az első ellenőrzőponthoz, amikor számot kell vetni azzal, hol is tartanak a csapatok. Mindez hatványozottan igaz azokra is, akik az adott bajnokságban egy szinttel feljebb kerültek, hiszen a kezdés alapvetően határozza meg sorsukat az adott szezonban.
Mentális felkészítés az újoncnak
Azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy egy új, magasabb szintű bajnokság megkezdése országtól, bajnokságtól függetlenül az egyik legnagyobb kihívás a csapatsportban. Bár vannak alapvető különbségek a között, ha egy csapat életében először jut fel egy magasabb osztályban, illetve ha már volt részese a kiemeltebb osztály küzdelmeiben részt venni, de bármelyik is igaz az adott klubra, az új idény kihívása nagyon komoly felkészülést igényel. Fizikai szempontból a felkészülés sarokpontjai megegyeznek az újoncok és a már kipróbált csapatok esetében, viszont mentálisan teljesen más erőpróba ez mindenki számára. Vannak tehát alapvető szabályok, amiket a felkészülés során be kell tartani, hiszen nagyon gyorsan és látványosan bünteti az új liga, ha valaki ezekben hibát vét. Mivel a fizikai felkészülésben a legfontosabb alapelveket egészen egyszerűen nyomon lehet követni – mint például az edzések mennyiségének növelése, elosztásának, ritmusának változtatása –, így a legnagyobb kihívást minden esetben a mentális preparáció jelenti. Maga a mentális felkészülés önmagában teljesen más minden esetben. Ha mondjuk a váltás ráadásul azt jelenti, hogy az adott csapat a lokális viszonyok között az első osztályba lépett fel, ahol az ország legjobbjai és persze ismert nemzetközi sztárok találhatók meg. Ráadásul a tapasztalat azt mutatja, hogy kiesni egy magasabb szintű bajnokságból vagy épp bent maradni biztosan, a kettő között valóban hajszálnyi, emberi oldalról megközelíthető különbségek vannak. A mentális felkészülésnél viszont nagyon vigyázni kell, hogy el ne ragadjon bennünket az új bajnokság lendülete, hiszen nagyon fontos, hogy csapatunkat reálisan ítéljük meg az adott sportágban felmutatott képességei alapján. Ha a legjobb sportban dolgozó mentális szakembereket kérdezzük, akkor azt szokták mondani, hogy válogatott szinten akár 25-30 %-ot, klubcsapat szinten pedig 15-20 %-ot lehet javítani egy csapat végső eredményén, ha tökéletes és hatásos mentális felkészülésben van részük. Ez önmagában nagyon jól hangzik, és pont erre vár minden sportszakember, amikor a mentális munkákra megrendelést ad, viszont e két arányszám elé oda kell tennünk a „maximum” jelzőt is. Mert hát ennél többet viszont nem fog tudni javítani a csapat képességein, játéktudásán. Szakmai körben szokták mondani, hogy hiába tudna hatalmas gólt rúgni az adott játékos egy mindent eldöntő tizenegyesből, mert tökéletesen kezeli az ilyen típusú krízishelyzeteket, ha nem tud belerúgni a labdába vagy nincs fizikai lehetősége elrúgni a kapuig, mert mondjuk életében nem focizott. Persze kirívó a példa, de mindenki érti mire is gondolunk.
Elköltözni otthonról
A mentális felkészítés esetében csak a hagyományos módszerek alkalmazása nem jár sikerrel. Vannak olyan egyedi modulok, melyeket mindenképp érdemes beépíteni a munkába, de más csapatoknál, például egy rendszeresen az első osztályban szereplő együttesnél, akik szeretnének mondjuk a bajnoki tabella élén végezni, egyáltalán nem szükséges alkalmazni. Sőt, zavart is keltene, ha részei lennének a mentális felkészítésnek. Az egyik ilyen kritikus szempont, hogy tisztában kell lenni azzal, hogy a különböző bajnokságokon belül az osztályok egymástól jelentősen eltérő mentális körülményekkel rendelkeznek. Ha egy csapat új egy adott osztályban, akkor a legfontosabb, hogy a rájuk váró új pszichológiai, társadalmi és generációs környezetre felkészítsük őket. Hiszen az a környezet, ahonnan jönnek, már ismerős volt számukra. Sőt, nagyon szerették azt, hiszen a bajnokságot megnyerték. Most viszont szinte minden szempontból új dolgokkal kell szembenézniük, ami nem könnyű. Különösen igaz ez azokra a csapatokra, akik az első osztályban kezdték meg menetelésüket vagy épp egy nemzetközi kupában olyan porondra tudtak fellépni, ami számukra mindenképp az eddigi csúcsot jelenti. Ennek a változásnak a hatása nagyjából olyan, mint amikor hosszú idő után elköltözünk megszokott otthonunkból, környezetünkből. Persze a különböző karakterekre különbözőképpen hat mindez, viszont érdekes tényező a sportban, hogy az új szint küzdelmeinek elején minden személyiségtípus a negatívumokat találja meg leginkább az újban. Még az a karakter is, aki amúgy versengő típus, és alig várja a magasabb szint megkezdését, még ő is könnyebben kerül mentális gödörbe, ha az első nagy lendülettel nem jut olyan messzire, mint ahogy szerette volna.