Július közepén az oregoni Eugene-ben rendezték meg a 2022-es atlétikai világbajnokságot, amely nagy vitát váltott ki az Egyesült Államokról. Annak ellenére, hogy az amerikaiak 33 érmet gyűjtöttek, a lelátók közel sem voltak tele, és a televíziós nézettség is elmaradt. A 200 méteres bajnok Noah Lyles szerint a szervezők „nem tettek meg mindent”.
Az eugene-i Hayward Field atlétikai stadion mellett parkoló food truckok ártábláin is láthatták az emberek az alacsony látogatottság hatásait: a világbajnokság első napján egy hamburger 18 dollárba került, majd 15-be, és végül egészen 12-ig esett az ára. A vb szervezői bejelentették, hogy a kezdeti 80 USD-ról majdnem a felére csökkentették a jegyárakat, és ezen felül az egyetemistáknak még külön kedvezményt is biztosítottak. Az esemény főszponzorának, az Asicsnak pedig már minden termékét csütörtökön, négy nappal a zárás előtt forgalomba hozták, ami szintén elég szokatlan volt. A sportolók is jóval nagyobb sikerre számítottak a rendezvénytől, mint amilyen lett.
A stadion a délelőtti események nagy részében üres volt, és még délután sem telt meg sokszor, ráadásul a hangulat sem volt olyan egetverő, mint azt várták. Eugene az atlétika felszentelt városa, ahol minden órában kocognak a futók, és hét szabadon hozzáférhető atlétikapálya van a nyilvánosság számára. De végül is ez egy egyetemi város, ami azt is jelenti, hogy minden júliusban szellemvárossá válik. Michael Johnson – aki ma a BBC kommentátora – elsőként panaszkodott a szórakozás hiányára és arra, hogy a versenyek végeztével minden szurkoló az autójához rohant, hogy elkerülje a Portlandbe vezető autópályán kialakult dugót.
„Nem fogok hazudni: úgy érzem, hogy nem tettek eleget a szervezők ezen a világbajnokságon. Több hírverést, nyilvánosságot kellett volna kapnia az eseménynek. Ez egy nagyszerű sportrendezvény volt, nagyszerű győzelmekkel, rekordokkal, időkkel, de nem volt jól megszervezve. Az emberek az utcán nem arról beszélnek, hogy mi történt. Én csak az NBC-n láttam információkat az atlétikáról” – ítélte el Noah Lyles, utalva a közvetítési jogokkal rendelkező televíziós csatornára. Furcsa eredmény ez egy olyan csatornától, amely történelmileg elkötelezett híve az olimpiai sportoknak.
Kemény piac
„Az Egyesült Államok kemény dió. Ez egy zsúfolt szórakoztatóipari piac, ami még bonyolult is. Jobban kellett volna koncentrálnunk a sportolók népszerűsítésére. Meg fogjuk vizsgálni” – magyarázta Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke, aki Lyleshez hasonlóan elfogadta, hogy Eugene nem a legjobb választás volt az atlétika népszerűsítésére az Egyesült Államokban. „Udvariasan megjegyzem, hogy nem sok más lehetőség állt rendelkezésre” – mondta Coe, aki a 2028-as Los Angeles-i olimpiára tekintett előre. Az IAAF és az Egyesült Államok atlétikai szövetsége ugyanis „Project USA” néven kezdeményezést hozott létre, hogy megpróbálják fellendíteni a sportágat az egész országban.
Az első lépés egy reality típusú dokumentumfilm forgatása, mint a Forma-1-es „Drive to Survive”, amin már dolgoznak. A második lépés, hogy egy-két sportolónak segítenek betörni a mainstreambe. Az USA Today e heti cikkében megkérdezték, hogy például Sydney McLaughlin, a 400 méteres gátfutás bajnoka és világcsúcstartója hogyan tudta ezt megtenni, és a válasz egyértelmű volt: több győzelem, több karizma. Ma az Egyesült Államokban a beavatatlanok számára csak Allyson Felix ismert figura, köszönhetően a világrekordjainak és a Nike-val vívott háborújának a terhes atléták védelmében. De ő visszavonul. A pályán elért sikerei ellenére az Egyesült Államokban biztosan nem pihenhet a babérjain, ha a sportág népszerűsítéséről van szó.