Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A YEAR AGO: A színfalak mögött

A profi sportolók kevésbé ismert küzdelmei a COVID alatt

Nem sok embernek adatik meg, hogy kapcsolatba kerüljön profi sportolókkal. Még ha úgy is érezzük, hogy személyesen ismerjük őket, mivel követjük a közösségimédia-profiljaikat és megnézzük minden meccsüket; nem mindig tudjuk pontosan, hogy mi is zajlik a fejükben. Tanácsadóként, aki profi sportolók széles hálózatával dolgozik együtt különböző csapat- és egyéni sportágakban, sokat tanultam arról, hogyan működnek a profi sportolók.

Egy erről a témáról nemrég tartott előadásom során a kérdésekre és válaszokra szánt idő nagy részét az arra irányuló kérdések töltötték ki, hogy a különböző sportágak sportolói hogyan kezelték a COVID-ot. Az emberek kívülről tudják, hogy mi történik, de kevesen vannak olyan mértékű és típusú kapcsolatban a sportolókkal, hogy pontosan ismerjék, milyen problémákkal kell szembenézniük. Mielőtt belemerülnénk a konkrétumokba, érdemes kihangsúlyozni, hogy a sportolók is emberek. Sokan szenvedtek már magától a COVID-tól, sokuknak kellett megtapasztalni a betegség miatti haláleseteket a családban, a világjárvány pedig hihetetlen mértékű stresszforrást jelentett számukra. E tényezők mellett sok sportolónak egyedi kihívásokkal is szembe kellett néznie, amelyek megnehezítették a munkájukat.

Esport

Az esportok egyre népszerűbbé válnak, és nincs jele annak, hogy e trend egyhamar lelassulna. Az esport egyik érdekes aspektusa, hogy a mentális tényező vitathatatlanul fontosabb e területen, mint a hagyományos atlétikai sportokban. A hagyományos sportokban két fő tényező korlátozza az ember sikerességét: a fizikai adottságok és az edzéslehetőségek. Ha valaki rendkívül tehetséges és koordinált, de alacsony testalkatú, akkor kicsi a valószínűsége, hogy az NBA-ben játsszon. Hasonlóképpen, ha valaki – aki egyébként rendelkezik a megfelelő fizikai adottságokkal és a munkamorállal – olyan országba születik, ahol nincsenek erős kosárlabda-hagyományok, nehéz lehet számára megtalálni a versenyt, az erőforrásokat és az edzőket ahhoz, hogy idővel fejlődjön. Így aztán évekkel lemaradhat más országokból származó társaihoz képest. Az esport más: a hagyományos fizikai adottságok nem számítanak. Ráadásul az internet lehetővé teszi, hogy a legjobbak feljussanak a csúcsra, és elit versenyeken mérjék össze a tudásukat szinte bárhonnan.

Az egyik tényező, amely az elmúlt évben jelentős mértékben érintette az esportot, a személyes versenyekről az otthonról történő versenyzésre való átállás volt. Míg ennek a váltásnak a hatása más sportágakban is érezhető volt – mindenkinek hozzá kellett szoknia ahhoz, hogy szurkolók nélkül kell játszani –, bizonyos tényezők még inkább hatással voltak az esportra. A személyes versenyeken ugyanis LAN-kapcsolatot használnak, amely ideális adatátvitelt teremt a játékhoz. Ezzel szemben az otthonról zajló versenyeknél a kapcsolat sebessége közel sem olyan ideális, és ezért kihat a játékmenetre. Ez a változás mindenkit egyformán érint, az elit játékosok szerint azonban a legjobb játékosokra van a leginkább negatív hatással. Ennek az az oka, hogy a kiváló reakcióik – amelyek a sportáguk csúcsára juttatták őket – eltompulnak az internetes késleltetés miatt. Ennek következtében a legjobb játékosoknak el kellett fogadniuk, hogy a játéktér mesterségesen megváltozott, legalábbis átmenetileg. Ön szerint Lebron James örülne, ha hirtelen kisebb kosárlabdával kellene játszania egy egész szezonon keresztül?

Mélyebb sebek

Kevesen tudják, de az olimpiai szervezők által eszközölt megszorítások miatt az edzőknek számos sportágban jelentősen kisebb csapatokkal kell megjelenniük Tokióban, mint ahogyan azt tervezték. Egy adott csapatsportágban eddig például 16 játékos és 2 cserejátékos utazhatott az ötkarikás játékokra. A COVID miatt azonban minden ország edzőjének 13 játékosból és 1 cserejátékosból álló csapatot kell összeállítania. Így az edzőknek azzal az egyáltalán nem irigylésre méltó feladattal kell szembenézniük, hogy 4 sportoló álmát összetörjék. Talán fiatal sportolókról van szó, akiknek a világ legnagyobb színpadán szerzett tapasztalatra lenne szükségük a fejlődéshez. Lehet, hogy olyan sportolókról van szó, akik arra vártak, hogy visszavonulhassanak az utolsó olimpiai dicsőség esélye után. Talán ők a legkedveltebb játékosok a csapatban. Bármi is történjék, ezek a sebek mélyebbek és fájdalmasabbak lesznek az edzők és a sportolók számára egyaránt. Nem számít, mi fog történni, fájdalmas lesz.

Utazás családtagok nélkül

Attól függően, hogy milyen szempontból nézzük a dolgokat, sok sportolónak megadatott az a kiváltság vagy teher, hogy a világjárvány alatt is folytassa a munkát. Az élsport természeténél fogva sok utazást igényel. Azoknak a sportolóknak, akik hozzászoktak, hogy szeretteikkel együtt utaznak, nehéz döntésekkel kellett szembenézniük. Néhány sportágban a játékosoknak biztonsági okokból már nem volt lehetőségük arra, hogy családtagjaikat magukkal vigyék. A nemzetközi utazások esetében néha vízumproblémák is felléptek. Mások, akiknek lehetőségük volt választani, szintén nehéz döntés előtt álltak: kockáztassam egy családtagom egészségét, csak azért, hogy jobban érezzem magam, mivel mellettem van? Nem lesz nagyobb biztonságban otthon? Minden egyes sportolónak rendkívül személyes és nehéz döntéseket kellett meghoznia, bonyolult kockázat-megtérülés számításokkal.

Összességében véve néhány sportoló örül, hogy még mindig van munkája. Mások elégedettek azzal, hogy a munkájuk elvonja a figyelmüket a gyötrelemről és a járvány okozta unalomról. Emellett pedig szinte minden sportoló rendkívül hálás, hogy szembenézhet ezekkel a kemény, azonban legyőzhető problémákkal.