test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A COVID-nak nincs vége

Az utóbbi időben frusztrált vagyok egy ügyfél miatt. Alig érem el őt és, ha mégis válaszol, általában nehezen kötelezi el magát egy megbeszélésre. Ez különösen nyomasztó, mivel egy olyan hosszú távú és már folyamatban lévő projektben veszünk részt, amelyhez szükség van az ő közreműködésére. Végül, amikor sikerült beszélnem vele, eszembe jutott egy fontos részlet, amitől hirtelen ütődöttnek éreztem magam: a fenti ügyfél eredetileg Dél-Afrikából származik. Habár Európában élnek és dolgoznak, a családjuk, barátaik és szeretteik most élik át a COVID harmadik hullámának legnehezebb időszakát. A helyzetet tovább rontja, hogy a népesség csupán 2,3%-a kapta meg a teljes védettséget jelentő oltást, mivel a leginkább elérhető vakcinák közül számos hatástalan a Dél-Afrikában tomboló variánssal szemben. Örülök, hogy nem adtam hangot a frusztráltságomnak az ügyféllel szemben, azonban tanultam valami fontosat az alázatról és az együttérzésről.

Kilátások

Bár az élet még nem tért vissza a rendes kerékvágásba, itt Európában jó dolgunk van és az Államokban is elég jól mennek a dolgok. Számos más országban, például Izraelben is javarészt sikerült megfékezni a vírust, azonban, ha a világ többi része felé tekintünk, megállapíthatjuk, hogy kivételezett helyzetben vagyunk a COVID kapcsán. A legtöbb európai ország 50%-os teljes átoltottsági arányt mondhat magáénak; eközben a fejlődő országokban a lakosság csupán 1%-a kapta meg az első COVID-19 vakcina adagot. A fenti jelenség magyarázata egyszerű: a világ leggazdagabb országai tudtak a leggyorsabban vakcinát fejleszteni és előállítani, így felvásárolták a piacot és biztosították, hogy országuk lakosai másoknál hamarabb kapják meg az oltást. Bár az Egyesült Nemzetek konferenciáin a vezetők szeretnek a globalizációról beszélni, a COVID megmutatta, hogy az egyes országok nehéz helyzetben saját érdeküket helyezik előtérbe. Jelenleg heves nemzetközi vita folyik arról, hogy a gazdag országok emlékeztető oltást adjanak lakosaiknak, vagy inkább szétosszák a felesleges adagokat az arra rászoruló országok között.

Miközben az Európán belüli határok lényegében megnyíltak és a beoltottak szabadon mozoghatnak a kontinensen, különösen a spanyol, a görög és a portugál tengerpart felé, a világ többi része nem él ilyen luxusban. Számos ország csupán átmenetileg tudta megfékezni a vírust, azonban nem rendelkezik a társadalom biztonságos újranyitásához szükséges átoltottsági aránnyal. Így helyzetük bizonytalan, miközben a következő komoly hullám már a láthatáron van. A vírus gyorsan terjed más országokban is, ahol az átoltottsági arány válságos, ezért a fenti országok kénytelenek lezárni és kivárni az egyes COVID hullámok végét. A magyarázat kissé felszínes: a COVID kivárása ugyanis komoly szenvedést okoz sok családnak.

A hangsúly eltolódása

A COVID esetében nem gondolkodhatunk tovább euro-centrikusan, különösen a határokon átívelő üzleti tevékenység esetében. Bár jómagam sem szeretek a COVID-ról beszélni a tárgyalásokon, a megbeszélés előtt mégis felkészülök az ügyfelem vagy potenciális ügyfelem országának/hazájának COVID fertőzöttségi arányáról. Ez sokat elárul az adott személy érzelmi hullámhosszáról, amin állhat vagy bukhat az üzlet.