Laurence Chandy, az UNICEF gazdasági főtanácsadója nemrégiben nagyhatású cikket írt az éghajlatváltozás következményeiről a washingtoni székhelyű Carnegie Endowment for International Peace nemzetközi ügyekkel foglalkozó agytrösztnek. A „Gazdasági fejlődés az éghajlatváltozás korában” című írás azt vizsgálja, hogy az éghajlatváltozás hogyan változtatja meg a gazdasági fejlődést világszerte. Chandy elismeri, hogy a klímaváltozás és a gazdasági fejlődés bizonyos mértékig ellentétes egymással; milliárdok szegénységből való kiemelése nagyobb fogyasztással és iparosodással jár, ami elkerülhetetlenül hatással lesz az éghajlatra.
Ezért van az, hogy az ENSZ fenntartható fejlődési céljai kettős irányvonalat képviselnek, amely a hosszú távú célok meghatározásakor az emberekkel és a bolygóval egyaránt foglalkozik. Ahogy Chandy állítja, a „hidegebb fejűek” úgy vélik, hogy az éghajlatváltozás és a gazdasági fejlesztési célok természetüknél fogva összeegyeztethetők, és hogy a zöldebb energiába történő beruházások a gazdaságot fogják fellendíteni, nem pedig az életszínvonalat aláásni. Chandy munkája lenyűgöző, és nem leszünk képesek minden érvet feldolgozni és boncolgatni, de ez a sorozat áttekintést nyújt a főbb megállapításokról.
Chandy szerint az éghajlatváltozás három nagy változást fog kikényszeríteni:
- a fejlődés okainak és kilátásainak újraértékelését,
- az átmenet gazdaságtanának újjászületését, és
- annak a problémának az újrafogalmazását, amelyet a fejlődéssel próbálnak megoldani.
A cikk azzal a kérdéssel zárul, hogy mit jelenthetnek ezek a változások a nemzetközi biztonságra, valamint az e területen politikát és stratégiát meghatározó nemzeti és globális szereplők közösségére nézve.
1. rész: A fejlődés okai és kilátásai
Mielőtt belemerülne az éghajlatváltozásba, Chandy az ősrégi makrogazdasági kérdéssel foglalkozik: miért gazdagabbak egyes országok, mint mások? Számos briliáns elme próbálta feltárni azokat a „mélyen ható tényezőket”, amelyek eldöntik, hogy egy nemzet gazdasága hosszú távon hogyan teljesít. A szakértők megállapították, hogy ezek a meghatározó tényezők két fő kategóriába sorolhatók: a földrajz és az intézmények. Végül is a földrajz diktálja egy nemzet gazdaságát a mezőgazdasági teljesítmény és a kereskedelem közelsége szempontjából. Az intézmények viszont ember alkotta dolgok; ezek azok a szabályok és normák, amelyek a társadalmat irányítják, bár ezek a szabályok és normák nem mindig belső forrásból származnak. Kiterjedt viták folytak arról, hogy a földrajz vagy az intézmények játszanak-e nagyobb szerepet egy nemzet hosszú távú gazdasági kilátásaiban, és úgy tűnik, hogy az adatok túlnyomó része az intézmények mellett szól. De ahogy Chandy rámutat, az éghajlatváltozás megváltoztathatja a játékteret.
Az átlaghőmérséklet különösen nagy hatással van a mezőgazdasági terméshozamokra, a munkavállalók fizikai és kognitív teljesítményére, az energiaigényre és a bűnözés/nyugtalanság/konfliktusok gyakoriságára. Az 1950-2000 közötti időszakra vonatkozó adatok szerint egy adott országban és évben az átlagos hőmérséklet 1°C-os emelkedése 1,4%-os csökkenést okoz az egy főre jutó átlagos jövedelemben. Még ha a hőmérsékletváltozás csak egy évig tartott is, a káros gazdasági hatások még évekig tartottak, és így befolyásolták egy ország hosszú távú gazdasági teljesítményét. Ezek a hatások még erősebben jelentkeznek azoknál a nemzeteknél, ahol már eleve meleg éghajlat uralkodik, mivel a hőmérséklet emelkedése drasztikus termelékenységcsökkenést idéz elő. Ugyanis a legtöbb szegény országban már most is viszonylag magasabb az átlaghőmérséklet, mint a gazdag országokban, így ezeket az országokat fenyegeti leginkább az éghajlatváltozás.
A szélsőséges időjárási jelenségek szintén jelentős hatással vannak egy nemzet gazdasági teljesítményére. Az aszályok, a tengerszint-változások és a tüzek ugyanolyan fontosak, mint az átlaghőmérséklet. Ha az éghajlatváltozás megváltoztatja az időjárási „sokkok” gyakoriságát és intenzitását, amelyek gyakran megállítják vagy visszafordítják a „növekedési epizódoknak” nevezett erős növekedési időszakokat, akkor ezek az epizódok egyre ritkábbak és ritkábbak lesznek. A gyenge intézmények gyakran okozzák az erős gazdasági növekedés időszakainak megszűnését, így a szegény országoknak nehezebb utat kell bejárniuk a talpra álláshoz bármilyen krízishelyzet után, legyen az időjárási vagy más jellegű. Chandy azonban rámutat egy pozitívumra is: az energia sokkal olcsóbbá válik. Ha a közeljövőben a technológiai fejlődésnek/megújuló energiaforrásoknak köszönhetően bőségesen lesz olcsó energia, akkor ez csökkenteni fogja a szegény országok üzleti költségeit, miközben javítja az életszínvonalat. Ahhoz azonban, hogy a hátrányosabb helyzetű nemzetek ki tudják használni ezeket a fejlesztéseket, be kell fektetniük a megújuló infrastruktúrába és a megújuló technológiákhoz való hozzáférésbe.
(Következő, 2. rész: Átmeneti gazdaságok)