Latin-Amerikában már régóta próbálják a régió országai közötti kapcsolatokat szorosabbra fűzni, és a legújabb javaslat ez ügyben az a „sur” néven ismert közös valuta bevezetése. Ez azonban csak a legutóbbi a szerződések és javaslatok hosszú sorában, amelyeknek nem sikerült létrehozni az erősebb kohéziót a terület államai között.
Az Európai Unióhoz hasonló szövetség létrehozására irányuló törekvések ellenére Latin-Amerika továbbra is jelentősen széttagolt, hiszen a kereskedelem mindössze 15%-a marad a régión belül, szemben az európai 55%-kal és az észak-amerikai 38%-kal. Az együttműködés hiánya nagymértékben hátráltatja az ipart, mivel a régió egyetlen országa sem rendelkezik elég nagy helyi piaccal vagy munkaerőbázissal ahhoz, hogy felvegye a versenyt Ázsiával.
A föderáció létrehozása több akadályba is ütközik, amik közül az egyik azzal függ össze, hogy mi teszi a latin-amerikai országokat eleve különálló nemzetekké. A spanyol birodalom alkirályságokra, főkapitányságokra és területekre osztotta fel uralmát, amelyek mindegyike saját bürokráciával rendelkezett és ragaszkodott ahhoz, hogy gyarmatai ne kereskedhessenek egymással. Amikor ezek a gyarmatok kiharcolták függetlenségüket, hadseregeik gyengék és alkalmatlanok voltak a területek annektálására, így ezek a posztkoloniális nemzetek külön maradtak, némelyik pedig még tovább is szakadt. A Guatemalai Királyságból például végül öt közép-amerikai ország lett.
Visszatekintés
A 20. század második felében a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot létrehozó integrációs lendület hasonló intézményeket hozott létre Latin-Amerikában is, amelyek mindegyike regionális fórumokat vagy szabadabb kereskedelmet ígértek. Az 1960-as években jött létre az Andok-paktum és a Latin-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás. Azonban mindkettő elsorvadt, és még a következő évtizedekben történt átnevezésük sem tudta őket újjáéleszteni. Az eddigi két legígéretesebb megállapodás az 1991-es vámunió, a Mercosur, valamint a 2011-ben létrehozott kereskedelmi tömb, a Csendes-óceáni Szövetség volt. De egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a Mercosur olyan sok kivételt engedélyezett, hogy az övezet minden, csak nem vámmentes, a Csendes-óceáni Szövetség pedig jelentősen nem tudta növelni a tagok közötti kereskedelmet.
A „sur” sem új ötlet. Valójában már több korábbi kísérlet is történt arra vonatkozóan, hogy közös valutát hozzanak létre a régióban, még a 19. században. Ezek a kezdeményezések azonban mind kudarcot vallottak a politikai akarat és a koordináció hiánya miatt. A latin-amerikai valutaunió létrehozásának egyik fő kihívása a régió országai közötti gazdasági konvergencia hiánya. A latin-amerikai országok gazdaságai méretük, szerkezetük és fejlettségük tekintetében nagyon eltérőek. Az olyan államok, mint Brazília és Mexikó sokkal nagyobb és diverzifikáltabb gazdasággal rendelkeznek, mint a kisebb országok, például Uruguay és Paraguay. További komoly kihívást jelent a politikai stabilitás és az intézményi kapacitás hiánya a régió egyes országaiban. A korrupció és a politikai instabilitás számos latin-amerikai országot sújt, ami megnehezíti a valutaunió létrehozásához szükséges intézmények és intézkedések megalkotását, bevezetését.
A mindenható dollár
A dollárizáció, vagyis az amerikai dollár hivatalos pénznemként való bevezetése számos latin-amerikai országban – köztük Ecuadorban és El Salvadorban is – népszerű megoldás volt a gazdasági instabilitásra. Ennek a megoldásnak azonban megvannak a maga hátrányai, mivel a dollárizáció korlátozza az ország monetáris politikai képességét, hiszen a valuta feletti ellenőrzést átengedi az amerikai jegybanknak. Emellett sebezhetőbbé teszi az ország gazdaságát a külső sokkokkal szemben, mert megszünteti a rugalmas árfolyam-kiigazítások lehetőségét.
A kihívások ellenére a latin-amerikai valutaunió létrehozása potenciális előnyökkel járhat. A közös fizetőeszköz csökkenthetné a tranzakciós költségeket és az árfolyam-ingadozást, megkönnyítve és olcsóbbá téve a határokon átnyúló üzleti tevékenységet. Emellett növelhetné a kereskedelmet és a befektetéseket a régión belül, ami munkahelyeket teremtene és fellendítené a gazdaságot.