Talán nem túlzás a kijelentés: a technológiai fejlődés a határára sodort minket annak, hogy egyre gyakrabban képtelenek vagyunk különbséget tenni a valódi és a mesterségesen létrehozott tartalom között. A mélyhamisítások jelensége jelentős kihívást nem csupán a mai események integritására nézve, hanem a történelmi feljegyzések területén is.
A deepfakes, a közszereplők hangját és képét meggyőzően utánzó, kifinomult digitális hamisítványok nem egy jövőbeni félelem, hanem a jelen valósága. Ezek a manipulációk képesek botrányok gyártására és a közvélemény befolyásolására, természetesen beleértve a választási eredmények manipulációját is. Az aggodalmak mellett azonban van okunk némi optimizmusra is, ami a hamisított média felismerésére és ellensúlyozására irányuló képességünket illeti.
A generatív mesterséges intelligencia megjelenése olyan korszakot nyitott, amelyben nemcsak a kortárs események hamisíthatók, hanem a történelmi feljegyzések is megváltoztathatók. Ez egyedülálló veszélyt jelent a történelemről alkotott képünk hitelességére. Például a változatlan dokumentumok és médiumok, amelyek nem rendelkeznek digitális vízjelekkel – a fájlokba nyomon követhető információkat ágyazó módszerrel -, sebezhetővé válnak a hitelességükkel kapcsolatos viták számára. Ahogy a társadalom egyre inkább olyan normák felé halad, amelyek szerint csak a vízjelekkel ellátott tartalmaknak szavaznak bizalmat, az ilyen biztonsági intézkedések széles körű bevezetése előtt készült történelmi tartalmak hitelessége könnyen aláásható lesz.
A történelem manipulálása nem újdonság. A politikai vagy ideológiai célú történelmi revizionizmus esetei jól dokumentáltak. Sztálin politikai ellenfeleinek a fényképfelvételekről való eltávolításától kezdve a függetlenné válás utáni Szlovénia lakosainak nyilvántartásából ezrek törléséig, a múlt megváltoztatásának lehetőségét mindig is kihasználták. A Cion véneinek hírhedt jegyzőkönyvei, a Zinovjev-levél és az Infekció hadművelet tökéletes példák arra, hogy hamisított dokumentumokat használtak fel a közvélemény és a politika befolyásolására. Ezek a precedensek rávilágítanak arra, hogy a történelmet milyen könnyen át lehet írni, és ez a feladat a modern mesterséges intelligencia technológiákkal riasztóan egyszerűvé és meggyőzővé válik.
E kihívások ellenére mégis van egy optimista irány a jövőre vonatkozóan, amelyet éppen azok az entitások világítanak meg, amelyek hozzájárultak a mélyhamisítások terjedéséhez. A mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalatok a modelljeik betanításához hatalmas mennyiségű digitális média indexelésével képesek vízjeles történelmi dokumentumok létrehozására, ez a kezdeményezés pedig biztosíthatná, hogy minden későbbi módosítás vagy hamisítás könnyen azonosítható legyen. Ez az ambiciózus vállalkozás azonban akadályokba ütközik, nevezetesen a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos aggályokba, amint azt a Google digitális könyvtárprojektje esetében is láthattuk. Ezen akadályok ellenére mind a kormányzat, mind az ipar számára erős a motiváció a történelmi feljegyzések hitelességének megőrzésére, amit a közjó és a mesterséges intelligencia modellek képzéséhez szükséges pontos adatok fenntartásának szükségessége vezérel.
A „digitális pergamen” koncepcióját javasolták megoldásként nemcsak a történelmi dokumentumok, hanem az elemzésükhöz és megértésükhöz használt adatok és eszközök megőrzésére is. Ez a kezdeményezés nemcsak a történelmi feljegyzések integritásának megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, hanem annak biztosítása miatt is, hogy a mesterséges intelligenciamodelleket pontos, manipulálatlan adatokon képezzék ki. A mesterséges intelligencia-technológiák folyamatos fejlődésével a kollektív történelmünk hitelességének megőrzése kiemelkedő fontosságú a jelenlegi és jövőbeli narratívák torzításának megakadályozása érdekében.
Összefoglalva, bár a generatív mesterséges intelligencia jelentős mértékben képes eltorzítani mind a jelenlegi eseményeket, mind a történelmi feljegyzéseket, a technológiai vállalatok, kormányok és nemzetközi szervezetek összehangolt erőfeszítései a digitális tartalmak vízjelezésének és ellenőrzésének biztosítására mindenképp reményt jelentenek. Az új környezetben való eligazodás során a kihívás majd az lesz, hogyan teremtsünk egyensúlyt a mesterséges intelligencia által hozott innováció és a közös történelmünk és valóságunk valóságtartalmának megőrzésének szükségessége között.