A kereskedelmi háborúkat ritkán nyerik meg, de úgy tűnik, Donald Trump hajlandó egy újabbat indítani. Február 13-án bejelentette a „kölcsönös vámok” tervét, amelynek célja, hogy úgy tükrözze az amerikai exportra külföldön kivetett vámokat, hogy közben az általa tisztességtelennek tartott kereskedelempolitika ellen lép fel.
A konkrétumok továbbra sem világosak – a szövetségi ügynökségeknek április 1-jéig van idejük a „nem kölcsönös kereskedelmi megállapodások” értékelésére és megoldási javaslatok kidolgozására. Egy dolog azonban biztos: ha ez a politika életbe lép, az egy évtizedekig tartó nemzetközi kereskedelmi stabilitást borítana fel. A II. világháború óta az Egyesült Államok a méltányosságon és következetességen alapuló többoldalú kereskedelmi rendszert támogatta, ennek pedig az egyik legfontosabb eleme a legnagyobb kedvezmény elve, amely megköveteli a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjaitól, hogy a különleges megállapodásoktól eltekintve minden kereskedelmi partnertől származó behozatalra azonos vámokat alkalmazzanak. Ez megakadályozza, hogy az országok szelektíven büntessék a kereskedelmi partnereket, és visszatartja a megtorló vámokat, amelyek aztán teljes kereskedelmi háborúkba torkollnak.
Trump javasolt változása alapjaiban ingatná meg ezt a rendszert. Ha az Egyesült Államok az egyes országok kereskedelmi akadályai alapján kezdené kiigazítani a vámokat, az az egyedi vámok robbanásszerű növekedéséhez vezethet, ami sokkal kiszámíthatatlanabbá tenné a világkereskedelmet. Amerika már most is több mint 13 000 termékkategóriára vet ki vámokat, az autóalkatrészektől a textíliákig. Egy teljesen kölcsönös rendszerben minden országspecifikus kereskedelmi egyensúlytalanság vámkiigazítást igényelne, ami aztán megdöbbentően sok vámot eredményezne, sőt már önmagában az adminisztratív terhek is óriásiak lennének.
Zűrzavar és következmények
Trump logikájának egyik fő csapásiránya a hozzáadott érték-adó (HÉA), amelyet az Egyesült Államokon kívül széles körben alkalmaznak. Trump azzal érvel, hogy a „HÉA-rendszerek” igazságtalanul hátrányos helyzetbe hozzák az amerikai árukat, mivel a külföldi vállalatok az exportra vonatkozó HÉA visszatérítést kaphatnak. Ez az állítás azonban figyelmen kívül hagy egy lényeges pontot, mégpedig, hogy az áfa nem vám – a belföldi és az importált árukra egyaránt vonatkozik, vagyis nem okoz mesterséges hátrányt az amerikai termelőknek. Ha az USA a HÉA-t kereskedelmi akadályként kezelné, és ennek megfelelően vámokat vetne ki, a hatások drámaiak lennének. Az európai áfakulcsok átlagosan 20% körül mozognak, Magyarországon pedig 27%, ami azt jelenti, hogy a kölcsönös vámok messze túlszárnyalnák az amerikai vámok mértékét, ami a modern kereskedelempolitikában eddig nem volt jellemző. A Goldman Sachs szerint még a terv korlátozott változata is átlagosan két százalékponttal emelné az amerikai vámokat, ami a vállalkozások és a fogyasztók költségeit egyaránt növelné.
A megtorlás receptje
A kereskedelmi partnerek természetesen nem vennék félvállról ezeket a vámokat. Trump azt állítja, hogy a külföldi országok válaszul csökkentenék saját kereskedelmi akadályaikat, hogy megőrizzék az amerikai piacokhoz való hozzáférésüket. A történelem azonban ennek épen az ellenkezőjét sugallja: a többi ország valószínűleg megtorlásként saját vámtarifákat vetne ki, ami aztán egy egyre jobban elfajuló kereskedelmi háborúhoz vezetne.
Első ciklusában Trump a vámokat fegyverként használta fel, hogy az országokat kereskedelmi tárgyalásokra kényszerítse, gyakran nemzetbiztonsági aggályokkal indokolva ezt. Az acélra és az alumíniumra kivetett vámok azonban gyors megtorlást váltottak ki Kanada, az EU és Kína részéről, ami végül súlyos károkat okozott az amerikai exportőröknek. Ha ez az új vámkör ugyanezt a mintát követi, az megzavarhatja a globális ellátási láncokat, megemelheti a fogyasztói árakat, és újabb kárt okozhat az Egyesült Államok kulcsfontosságú iparágainak, különösen a feldolgozóiparnak és a mezőgazdaságnak.
Trump ragaszkodik ahhoz, hogy eltörli a vámokat, ha más országok előbb csökkentik a sajátjaikat. Tekintettel azonban arra, hogy számos kereskedelmi politika mennyire megrögzött – különösen a HÉA és a szabályozási intézkedések tekintetében -, nem valószínű, hogy a külföldi kormányok átfogó változtatásokat hajtanának végre csak azért, hogy az Egyesült Államok követeléseinek eleget tegyenek. Ehelyett valószínűleg inkább a vállalatoknak és a fogyasztóknak kell majd elviselniük a következményeket.