A Biden-kormányzat közelmúltbeli törekvése a Medicare gyógyszerár-tárgyalásokra jelentős vitát váltott ki mind belföldön, mind nemzetközi szinten. Biden hangsúlyozta e lépés történelmi jellegét, kijelentve: „Ez egy olyan harc, amelyet mindannyian régóta vívunk: a Big Pharma elleni küzdelem”. Ez a megközelítés, amelynek célja az idős amerikaiak millióinak költségeinek csökkentése, példa nélküli az Egyesült Államokban, de a világ más részein meglehetősen gyakorinak mondható.
Számos európai országban a kormányok már régóta közvetlenül tárgyalnak a gyógyszergyártókkal a gyógyszerárak meghatározásáról, ami gyakran sokkal alacsonyabb költségeket eredményez a betegek számára. Az olyan országok, mint az Egyesült Királyság és Németország, egészségügyi technológiai értékelést alkalmaznak a gyógyszerek értékének meghatározására, és ennek megfelelően tárgyalnak az árakról. Ezek az értékelések szigorúak, és a gyógyszerek klinikai hatékonyságát és költséghatékonyságát egyaránt figyelembe veszik. Ezzel szemben az Egyesült Államokban hagyományosan a piaci erőkre támaszkodnak, ami magasabb gyógyszerárakhoz és egy széttagoltabb rendszerhez vezet, ahol a kormány helyett a biztosítók tárgyalnak az árakról. Az összehasonlításból kiderül, hogy az amerikai gyógyszerárak jelentősen magasabbak, mint más fejlett országokban. Például az inzulin ára az Egyesült Államokban a jelentések szerint akár tízszer magasabb, mint például Kanadában és Ausztráliában. Szakértők szerint a Medicare számára biztosított új tárgyalási jogkörök ugyan a helyes irányba tett lépésnek számítanak, de még mindig elmaradhatnak a máshol működő szilárd rendszerektől. Ezek a nemzetközi rendszerek nemcsak az árakról tárgyalnak, hanem figyelembe veszik a közegészségügyi költségvetésre gyakorolt szélesebb körű hatást is, és biztosítják, hogy a kezelések költséghatékonyak és mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, akinek szüksége van rájuk.
Az amerikai tárgyalások hatálya jelenleg csak néhány kiválasztott gyógyszerre korlátozódik, elsősorban azokra, amelyekre a Medicare a legtöbbet költi. Ezzel szemben számos más országban a gyógyszerek sokkal szélesebb körére vonatkozóan tárgyalnak az árakról, és szinte az összes alapvető gyógyszerre kiterjednek, és ez az átfogó megközelítés az, ami biztosítja, hogy a betegek ne szembesüljenek a számukra szükséges gyógyszerek megfizethetetlenül magas költségeivel.
Bár az Egyesült Államok elkezdte átvenni e nemzetközi modellek néhány elemét, továbbra is kérdéses, hogy ezek a változások elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy az amerikai gyógyszerárak összhangba kerüljenek a globális normákkal. A kezdeményezés sikere vagy kudarca nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más országokban is befolyásolhatja a jövőbeli egészségügyi reformokat. A kihívás az lesz, hogy megőrizzük a kényes egyensúlyt a gyógyszeripari innováció ösztönzése és annak biztosítása között, hogy a gyógyszerek megfizethetőek maradjanak azok számára, akiknek szükségük van rájuk.