A történelem legnagyobb Ponzi-sémájának tartják a Madoff befektetési botrányt, amely több évtizeden keresztül működött, és csak 2008-ban derült ki mi is valójában. Bernard Madoff, a NASDAQ tőzsde egykori elnöke és a pénzügyi világ elismert személyisége volt a kitervelője ennek a hatalmas csalásnak, amely végül több mint 65 milliárd dollárjába került a befektetőknek.
A felemelkedés
Madoff sémája meglehetősen egyszerű felépítésű volt: befektetési tanácsadói vállalkozásán keresztül magas nyereséget ígért ügyfeleinek. Ezeket a hozamokat tőzsdei és egyéb pénzügyi eszközökkel való kereskedés révén kellett volna elérni. Madoff azonban valójában nem az ígéretnek megfelelően fektette be a kliensek pénzét. Ehelyett az újonnan belépők pénzét arra használta fel, hogy a már meglévő ügyfeleknek fizessen hozamot. Ez egy klasszikus Ponzi-séma, ahol az aktuálisan csatlakozók pénzét a korábbi befektetők kifizetésére használják fel, ezzel érzékeltetve a folyamatos hozam illúzióját.
Madoff több mint 20 éven keresztül tudta fenntartani ezt a rendszert, részben a pénzügyi közösségben való hírnevének és tekintélyének köszönhetően. A csalás elfedésére kifinomult technikákat is alkalmazott, például hamis számlakivonatokat készített és manipulálta a pénzügyi nyilvántartásokat. Emellett gondosan kiválasztotta a befektetőit, és a tehetős magánszemélyekre és intézményekre összpontosított, akik kevésbé valószínű, hogy esetleg kínos kérdéseket tesznek fel a befektetési stratégiájával kapcsolatban.
A bukás
A Madoff-rendszer 2008 végén kezdett repedezni, amikor a pénzügyi válság a cégből való tőkekivonások hullámát indította el. Ahogy az ügyfelek egyre nagyobb számban igényelték vissza a befektetett pénzüket világossá vált, hogy Madoff nem rendelkezik elég vagyonnal ahhoz, hogy kielégítse a követeléseiket. Még ugyanezen év decemberében végül beismerte fiainak, hogy évek óta Ponzi-sémát működtetett, erre ők azonnal értesítették a hatóságokat, Madoffot pedig másnap letartóztatták.
A Madoff-botrány következményei jelentősek voltak. A befektetők jelentős része – köztük magánszemélyek, jótékonysági szervezetek és nyugdíjalapok – veszítette el a megtakarításait a csalás következtében. A történtek rávilágítottak a szabályozási és felügyeleti rendszerek gyengeségeire is, amelyeknek épp az ilyen típusú pénzügyi bűncselekményeket kellett volna megelőzniük. Az Értékpapír- és Tőzsdebizottságot (SEC) heves bírálatok érték, amiért az évek során többszöri figyelmeztetés ellenére sem sikerült lelepleznie a rendszert. Válaszul a SEC egy sor reformot hajtott végre a végrehajtási képességeinek javítása és a befektetők védelme érdekében.
Madoffot végül a bíróság 150 év börtönbüntetésre ítélte a csalássorozatért, emellett minden vagyonát elkobozta, amelyet az áldozatok kártalanítására használt fel. Az károsultaknak szánt pénzeszközök visszaszerzésével megbízott vagyonkezelő eddig több mint 14 milliárd dollárt tudott szétosztani, de ez még mindig csak töredéke a teljes veszteségnek. A Madoff-botrány továbbra is figyelmeztető példa az ügyfeleknek a befektetési csalás veszélyeire és a kellő körültekintés fontosságára. Felhívja a figyelmet arra, hogy a befektetőknek akár kínos kérdéseket is fel kell feltenniük, részletes kutatásokat kell végezniük és óvatosnak kell lenniük minden olyan lehetőséggel szemben, amely túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. Azt is hangsúlyozza, hogy a befektetők védelme és a pénzügyi bűncselekmények megelőzése érdekében erősebb szabályozási felügyeletre és jobb végrehajtási mechanizmusokra van szükség.