Február 1-én Dánia volt az első uniós ország, amely feloldotta a COVID-korlátozásokat, beleértve az arcot eltakaró maszkok használatát is. Sok kritika érte őket, hogy kissé elhamarkodottan cselekedtek, mivel a megbetegedések száma még mindig magas volt, de hamarosan más országok is követni kezdték a példájukat. Március elején Írország és Magyarország is feloldotta a korlátozásokat, március 20-án pedig Németországban is megünnepelték a régóta várt „szabadság napját”. De csak azért, mert a COVID megbetegedések és halálesetek száma csökken, illetve a korlátozások eltűnnek Európa-szerte, az Omicron még mindig nagy pusztítást fog okozni a világgazdaságban. Ennek jelentős hányada egyetlen országhoz köthető, mégpedig Kínához.
Nulla COVID
Az elmúlt két évben Kína a „zéró COVID” politikát tűzte zászlajára. Más nemzetekkel ellentétben – amelyek sokkal engedékenyebbek voltak a lezárások és járványügyi intézkedések tekintetében – Kína hihetetlenül gyorsan és szigorúan lépett fel a pandémia megfékezése érdekében. Az országba utazókkal szemben brutális, egy hónapnál hosszabb karantén lépett életbe, és ha bárhol felbukkant a vírus, a kormány nem félt akár több tízmillió embert hónapokra otthonukba zárni. Ez a stratégia a világjárvány elején hatékonynak tűnt, de az Omicron megjelenésével azonban ez már tarthatatlannak bizonyult. Tény, hogy Kína nem tudja megfékezni ezt a rendkívül fertőző változatot, és az eddig alkalmazott intézkedések túl költségesnek bizonyulnak. Egy ország COVID politikája jellemzően nem gyakorolna ekkora hatást a világgazdaságra, de ez az ország Kína, ahol a világ termelésének több mint egyharmada található. Most, hogy Kína legnagyobb városaiban és a termelésben vezető szerepet játszó központjaiban is járványok törtek ki, ez a világgazdaságára is kemény hatást gyakorol.
Az Omicron elkerülhetetlensége kemény konkurenciával áll szemben: a kínai kormány makacsságával. Ahelyett, hogy e tények fényében módosítanák a zéró COVID jellegű megközelítésüket, minden jel arra mutat, hogy megduplázzák a helyzetre adott intézkedések szigorúságát. A New York Times szerint „egyre hosszabb azon városok és tartományok sora – beleértve Pekinget is – ahol a vírus még mindig terjed, és a szakemberek arra biztatják a kormányt, hogy hozzon egyre keményebb intézkedéseket a járvány megállítására”. Ennek jó példája, hogy a tisztviselők felfüggesztették a munkát kulcsfontosságú elektronikai és ipari üzemekben Dél- és Közép-Kínában. „A Sanghajhoz közeli városok gyakorlatilag lezárták az autópályákat és csak azok a sofőrök használhatják, akik negatív PCR-tesztet tudnak felmutatni. Ezek az intézkedések kilométeres sorokat hoztak létre és óriási késéseket idéznek elő a kulcsfontosságú ellátási láncokban”. Mindezek a lezárások valóban fontosnak tűnnek, de negatív gazdasági hatásuk nagyon is érezhető. Az egyik legfontosabb mutató az Ázsiából az Egyesült Államokba irányuló áruszállítás ára. Két évvel ezelőtt egy konténer szállítási díja nagyjából 2000 USD volt, 2021-re 5000 USD fölé emelkedett, és a legutóbbi korlátozások miatt a jelenlegi költség már több mint 16 353 USD.
Mivel egyre szigorúbb zárlatok fenyegetnek, a világ azon tűnődik, hogy Kína mikor látja be, hogy a COVID elkerülhetetlen. A világ többi része legyőzte a COVID-ot – legalábbis ideiglenesen – részben azzal, hogy behódolt neki. Kína megítélése szerint az Omicron még nem söpört végig a lakosságán, ami azt jelenti, hogy a legrosszabb még hátra van. Minél tovább késlelteti Kína az elkerülhetetlen végkimenetelt a vírussal kapcsolatban, annál nagyobb lesz az ország üzleti kockázata a belátható jövőben.