A világjárvány elején az egyik korai és gyakori jóslat az volt, hogy a nagyvárosok, mint például New York és London olcsóbbá válnak, és egy kis ideig ez be is igazolódott. Ahogy a városok kiürültek, mert az emberek úgy döntöttek, hogy Londonból Dartfordba, New Yorkból pedig a Hudson-völgybe költöznek, elég sok üres lakás maradt a piacon. A bérlők így kedvezőbb áron tudtak hozzájutni a lakásokhoz. Az otthonról történő munkavégzés térhódítása és a hibrid munkarendek elterjedése miatt pedig a szakértők azt jósolták, hogy ez a tendencia folytatódni fog. A munkavállalók a városközpontoktól távolabbra tudnának költözni, emiatt pedig pénzt takaríthatnának meg, ami természetesen megakadályozná, hogy az árak túlságosan magasra emelkedjenek.
Nos, ezek a szakértők nem is tévedhettek volna nagyobbat. Bár a lakhatási költségek egy ideig csökkentek, most azonban ismét erőteljesen megemelkedtek. London belső részein például 6-8 százalékkal magasabbak az árak, és ez a tendencia New Yorkban, Dublinban, Sydneyben és Miamiban is megfigyelhető (ahol a bérleti díjak sokkal nagyobb mértékben szöktek az egekbe). Hogyan történhetett ez? A szakértők nem tévedtek a home office trenddel kapcsolatban, hiszen többen dolgoznak otthonról, mint a járvány előtt – a legtöbb országban legalább kétszer annyian -, és sokkal többen dolgoznak hibrid munkarendben is. Londonban a kiskereskedők és az éttermek forgalma a járvány előtti szint 80 százalékát éri el. A bérleti díjak azonban még mindig emelkednek, mert az emberek mégsem menekültek el a drága központokból, ahogyan arra számítani lehetett. Néhányan elköltöztek, de a legtöbben úgy döntöttek, hogy maradnak és kihasználják a városközpontok adta előnyöket még akkor is, ha nem kell minden nap az irodába menniük.
Nem csak a nagyvárosok
Ez azonban még mindig nem magyarázza meg, hogy miért emelkednek a bérleti díjak az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok egész területén, még a metropoliszokon kívül is. Phoenixben és Brightonban egyaránt rekordszintű bérleti díjemelkedés tapasztalható. A kulcs a kereslet. Általában a bezárások után az emberek úgy döntöttek, hogy nem akarnak annyira összezsúfolva élni, mint a járvány előtt, és lakótársak helyett inkább egyedül laknak, ami nagymértékben szűkíti a lakáskínálatot. A jövőbeni bezárás gondolata elég rossz anélkül is, hogy még a felnőtt lakótársakkal járó további nehézségek is tetéznék azt. Ez a keresletnövekedés nem lenne probléma, ha ezzel egyidejűleg nem csökkenne a kínálat. Nem elég az, hogy egyre több ember szeretne egyedül élni, ráadásul az emberek hosszabb időre bérelnek lakást, mert a vásárlás a legtöbbek számára még drágábbá vált. A Zoopla bérleti oldal szerint Londonban 50%-kal, az ország többi részén pedig 30%-kal kevesebb kiadó lakás áll most rendelkezésre.
Nehéz megjósolni, hogy mikor stabilizálódnak a bérleti díjak. A bérlők már most is jövedelmük nagyobb részét költik lakhatásra, mint a lakástulajdonosok, és az emelkedő energiaköltségek miatt pedig még kevesebb mozgásterük lehet arra, hogy tolerálni tudják a megnövekedett bérleti díjakat. Ez azt jelentheti, hogy az emberek a közeljövőben – a költségek csökkentése miatt – elkezdenek majd lakásokat és házakat megosztani másokkal. Ez sok országban már most is növelte a hajléktalansági rátát. A megfizethető lakások kínálatának hiánya sok országban a nagy recesszióra vezethető vissza. A lakásépítési ágazat évek óta határozottan konzervatívabbá vált, és ez beszűkítette a lakáskínálatot. Hacsak a kormányok nem foglalkoznak közvetlenül ezzel a problémával. Úgy tűnik, hogy a magánszektor kimarad ebből a szegmensből, és ezáltal a kínálat továbbra is elmarad várttól.