A 2008-as pénzügyi válság olyan jelentős esemény volt, amely alapjaiban rázta meg a világgazdaságot. Ennek az egyik legkorábbi és legmeghatározóbb eseménye a Bear Stearns, a világ egyik legnagyobb befektetési bankjának összeomlása volt. A Bear Stearns bedőlése nem elszigetelt esemény volt, hanem a cég által a válságot megelőző években hozott rossz döntések sorozatának eredménye.
Rossz döntések
A Bear Stearns csődjéhez hozzájáruló egyik legfontosabb tényező a másodlagos jelzálogpiacnak való kitettség volt. Sok más pénzügyi intézményhez hasonlóan a Bear Stearns is nagymértékben fektetett be jelzáloggal fedezett értékpapírokba, amelyek lényegében jelzáloghitel csomagok voltak, amelyeket portfóliókban eladtak a befektetőknek. Ahogy azonban az ingatlanpiac hanyatlani kezdett, sok ilyen jelzáloghitel vesztette el értékét, ami jelentős deficitet okozott a pénzintézet számára.
A Bear Stearns összeomlásához hozzájárult az is, hogy a cég túlzott kockázatot vállalt, mivel nagymértékű befektetéseket eszközölt olyan összetett pénzügyi eszközökbe, amelyek jelentős veszélyekkel jártak. A magas rizikófaktor ellenére a Bear Stearns továbbra is invesztált ezekbe az eszközökbe, remélve, hogy magasabb hozamot tud elérni a befektetők számára.
A pénzintézet rossz döntései közül is az egyik legszignifikánsabb az volt, hogy működéséhez a rövid távú finanszírozást helyezte előtérbe. Ahelyett, hogy hosszú távú tőkét használt volna befektetései finanszírozására, a Bear Stearns nagymértékben támaszkodott a rövid távú hitelfelvételre, ami a céget sebezhetővé tette a likviditási válságokkal szemben. Amikor a befektetőkben megingott a bizalom a cég adósságtörlesztési képessége iránt, elkezdték kivonni a pénzüket, ami likviditási válsághoz vezetett. Ez végül azt a kényszerhelyzetet eredményezte, hogy a Federal Reserve segítségével a cég a JPMorgan Chase tulajdonába került.
Rossz irányítás
A rossz döntések mellett a cég kockázatkezelési gyakorlatával is problémák voltak. A Bear Stearns nem rendelkezett megfelelő kockázatkezelési rendszerekkel a befektetések nyomon követésére, és a portfóliójával kapcsolatos rizikófaktorok értékelésére. A felügyelet hiánya lehetővé tette, hogy a cég továbbra is túlzott kockázatot vállaljon, ami végül hozzájárult az összeomláshoz. Összefoglalva, a Bear Stearns csődje nem elszigetelt esemény volt, hanem a cég által a pénzügyi válságot megelőző években hozott rossz döntések sorozatának eredménye. A másodlagos jelzálogpiacnak való kitettség, a túlzott kockázatvállalás, a rövid távú finanszírozásra való támaszkodás és a hatékony kockázatkezelési rendszerek hiánya mind hozzájárultak a pénzintézet bedőléséhez. A Bear Stearns összeomlása figyelmeztető jel volt arra, hogy a pénzügyi rendszer bajban van, és hogy jelentős reformokra van szükség a hasonló válságok jövőbeni megelőzéséhez.