A 2008-as pénzügyi válság vízválasztó volt a világgazdaság számára, és mélyreható tanulságokat lehetett levonni az történtek után. A kormányok, szabályozó hatóságok és a pénzügyi intézmények világszerte lépéseket tettek a válság kiváltó okainak kezelésére és a hasonló események megismétlődésének megelőzésére.
Az ezt követő években azonban sok tanulságról megfeledkeztek vagy figyelmen kívül hagytak, ami a kockázatos magatartás újbóli fellángolásához vezetett a pénzügyi szektorban.
A pénz megáll
A válság egyik legalapvetőbb tanulsága az átláthatóság és az elszámoltathatóság fontossága volt a pénzügyi területen. A Bear Stearns, az IndyMac és a Lehman Brothers összeomlása rávilágított a bonyolult és átláthatatlan pénzügyi eszközök veszélyeire, valamint a túlzott tőkeáttétellel járó kockázatokra. A válságot követően a kormányok és a szabályozó hatóságok világszerte intézkedéseket foganasítottak a pénzügyi szektor átláthatóságának növelése érdekében, többek között új közzétételi követelményeket vezettek be a pénzügyi intézmények számára, és fokozták az összetett pénzügyi eszközök felügyeletét.
Az ezt követő években azonban számos ilyen reformot meggyengítettek vagy felhígítottak. A pénzügyi intézmények továbbra is kockázatos magatartást tanúsítottak, a szabályozó hatóságok pedig lassan reagáltak. Ennek egyik példája a Glass-Steagall-törvény 1999-es hatályon kívül helyezése volt, amely elválasztotta a kereskedelmi és a befektetési banki tevékenységeket. Ezt a lépést sokan tekintették a pénzügyi válság egyik kiváltó tényezőjének, de a hasonló szabályozás visszaállítására irányuló erőfeszítések a válság óta eltelt években mégis ellenállásba ütköztek.
Kockázatkezelés
A pénzügyi válság másik lényeges tanulsága a kockázatkezelés és a stressztesztek fontossága volt a pénzügyi szektorban. A Bear Stearns, az IndyMac és a Lehman Brothers csődje előtérbe helyezte a túlzott tőkeáttétellel járó kockázatokat, valamint azt is, hogy a pénzügyi intézményeknek szilárd kockázatkezelési rendszerekkel kell rendelkezniük. A válságot követően számos pénzintézet új kockázatkezelési és stressztesztelési eljárásokat vezetett be a kockázati kitettség jobb kezelése érdekében.
Az ezt követő években azonban sok pénzintézet vált túlzottan magabiztossá, és kezdett lazítani a kockázatkezelési eljárásain. Ez a magatartás a COVID-19 világjárványt megelőzően volt tapasztalható, majd a pandémia idején a bekövetkező súlyos gazdasági sokk számos pénzintézetet ért váratlanul. A világjárvány rávilágított arra, hogy a pénzügyi intézményeknek még a viszonylagos stabilitás időszakaiban is szilárd kockázatkezelési rendszereket kell fenntartaniuk.
Nagy kormány
A pénzügyi válság harmadik kulcsfontosságú tanulsága a kormányzati beavatkozás szükségszerűsége válság idején. A Lehman Brothers megmentésének mellőzéséről szóló döntés rendkívül ellentmondásos visszhangot váltott ki a szakemberek körében, és sok vita alapját képezte. A válságot követően a világ jó néhány kormánya tett lépéseket a pénzügyi szektorok támogatására, beleértve az Egyesült Államokban a Troubled Asset Relief Programot (TARP).
Az ezt követő években azonban számos pénzintézet adott hangot annak a véleménynek, hogy a kormányzati beavatkozás szükségtelen és befolyásolja a szabadpiacot. Ez az ellenállás a COVID-19 világjárványt követően mutatkozott meg, amikor is egyes pénzintézetek vonakodtak elfogadni a kormányzati támogatást, pedig a világgazdaság az összeomlás szélén tántorgott.