Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Erasmus a pandémia utáni EU-ban (2. rész)

Mint évekkel ezelőtt Európába költözött amerikai sokat tanultam az európai kultúráról, és amellett, hogy az európai élet számos aspektusát, például az egészségügyi ellátást és a szabadságot irigylem, a kontinens egy másik ismérve, amelyet mindig is tiszteltem, az Erasmus-program. Maga az Erasmus név az „EuRopean Community Action Scheme for the Mobility of University Students” (Európai Uniós közösségi cselekvési program az egyetemi hallgatók mobilitására) közkeletű rövidítése. A program lényegében egy diákcsereprogram, amely a különböző országokban élő tanulóknak segít abban, hogy minden nehézség nélkül tanulhassanak a kontinens egész területén. Az Európai Bizottság egyik legsikeresebb programja az 1987-es indulása óta több mint 3,3 millió diák mobilitását segítette elő az európai közösségen belül. Az Egyesült Államokban nem létezik ehhez fogható program, és ez igazán nagy kár. Van azonban egy probléma az Erasmusszal: Az európai diákoknak a kezébe túl sok választási lehetőséget ad! Ez a cikk a legfrissebb megélhetésiköltség-adatok alapján mutatja be a potenciális Erasmus-helyszínek közötti különbségeket, és ezáltal betekintést nyújt a különböző országok gazdasági helyzetébe is.

Az alacsony megélhetési költségekkel rendelkező országok a legolcsóbbak a diákok számára, bár idén már ez sem fedi a valóságot a nagyon magas infláció miatt. Törökország ebből a szempontból a legkedvezőbb, hiszen ott egy szoba bérlése költségekkel együtt minimum 211 euróba kerül havonta, azonban meg kell jegyezni, hogy a bérleti díjak ma 72%-kal drágábbak, mint egy évvel ezelőtt. A megélhetés átlagos havi költsége 509 euró a Wise szerint, ami szintén jóval magasabb, mint tavaly volt az igen magas 80% körüli infláció miatt.

Macedónia, Szerbia és Bulgária is vonzó lehetőség, ahol a bérleti díjak 237, 325 és 353 euró körül mozognak havi szinten költségekkel együtt. Az átlagos megélhetésre fordított összeg ezekben az országokban 541, 663 és 756 euró, ami sokkal megfizethetőbb, ha a 210 eurós juttatáshoz viszonyítjuk.

„Az „alacsony megélhetési költségek” kategóriájába sorolt országok pontosan azok, ahol a legmagasabb az infláció: itt az általános megélhetési költségek átlagosan 21%-ot, a lakhatási költségek pedig közel 35%-ot tesznek ki a jövedelemből” – jegyzi meg Wise. Ebben a csoportban a Csehországban tanuló cserediákokat érinti leginkább az áremelkedés, különösen, ami a lakbért illeti, mivel ez minimálisan 735 euró havi kiadást jelent.

A Nyugat-Európából érkező diákok számára Franciaország (1465 euró havi megélhetési költség), Németország (1441 euró) és Olaszország (1287 euró) a legkedveltebb célpontok. Ezek átlagos életszínvonalú országoknak számítanak, bár ezekben az államokban nemcsak az emelkedő bérleti díjak jelentenek általános problémát, hanem egyes esetekben a diákok számára rendelkezésre álló lakások hiánya is.

Nyilvánvaló, hogy az ösztöndíjak és a megélhetési költségek közötti eltérés miatt ezeken a célállomásokon a diákoknak korábbi megtakarításaikat kell felhasználniuk, vagy szülői segítséget kell igénybe venni ahhoz, hogy megengedhessék maguknak a külföldi tanulást. „Sok bank és nemzetközi átutalási szolgáltatásokat kínáló cég a fogyasztók tájékoztatása nélkül duzzasztja fel az árfolyamot. Ezért fontos összehasonlítani az árakat és ellenőrizni, hogy a kínált árfolyam megfelel-e a valós árfolyamnak” – mondja Wise.