Az EU átfogó AI-szabályozást léptet életbe, miközben egyre mélyebb szakadék rajzolódik ki az európai termékbiztonsági gondolkodásmód és az amerikai „verseny a győzelemért” megközelítés között.
Az Európai Unió hivatalosan 2024 márciusában fogadta el a mesterséges intelligenciáról szóló törvényt, amely augusztus 1-jén lépett hatályba. Bár a legtöbb rendelkezés csak 2026-ban lesz teljes mértékben végrehajtható, az irány egyértelmű: Európa a mesterséges intelligenciát olyan terméknek tekinti, amely nagy tétekkel jár, és amelynek szigorú szabályokra van szüksége a lakosság védelme érdekében. El akarja kerülni a múltbeli technológiai boom hibáit – az ellenőrizetlen növekedést, az átláthatatlan rendszereket és a nagymértékű károkat. A mesterséges intelligenciáról szóló törvény a kockázatok köré épül. A nagy kockázatot jelentő rendszerekre, például az álláskeresésben, a hitelek jóváhagyásában és a határellenőrzésben használt rendszerekre szigorú átláthatósági, felügyeleti és emberi részvételi követelmények vonatkoznak. Az „elfogadhatatlannak” ítélt alkalmazások, mint például a valós idejű arcfelismerés a közterületeken pedig egyenesen tilos. Európa tehát úgy kezeli a mesterséges intelligenciát, mint az orvostudományt vagy az autókat: olyan termékként, amelynek meg kell felelnie az előírásoknak, mielőtt az emberekhez eljutna.
Az Egyesült Államok ezt merőben másképp látja: Washington álláspontját kevésbé a fogyasztóvédelem, mint inkább a stratégiai verseny határozza meg. A politikai döntéshozók a mesterséges intelligencia fejlesztését nemzeti szükségszerűségnek tekintik – egy olyan területnek, amelyet az Egyesült Államoknak természetesen uralnia kell, hogy megőrizze előnyét Kínával szemben. A vita pedig inkább a finanszírozásról, a katonai alkalmazásokról és a globális vezető szerepről szól. A Kongresszusban kevéssé van kedv a szigorú AI-szabályozásra, és a szövetségi szabályokra vonatkozó javaslatok nagyrészt elakadtak.
Ez a megosztottság nem csak elméleti kérdés – már most is befolyásolja a piacot. Az európai vállalatok készülnek az ellenőrzésekre, a megfelelőségi bejelentésekre és a nyilvánosságra hozatali követelményekre. Az amerikai székhelyű cégek eközben felgyorsítják a bevezetést, kihasználva a lazább felügyeletet és a gyorsabb iterációt. Amerikai technológiai vezetők, köztük az OpenAI, a Microsoft és a Meta vezetői aggodalmukat fejezték ki, hogy az európai szabályok elfojtják az innovációt. A kritikusok szerint azonban az amerikai megközelítés kiszolgáltatottá teszi a fogyasztókat és a munkavállalókat. A multinacionális vállalatok most kényszerhelyzetben vannak: ha az uniós követelmények teljesítése érdekében építkeznek, akkor növelik az átláthatóságot, de potenciálisan lassítják a piacra lépési határidőket. Ha az Egyesült Államok számára építkeznek, azt kockáztatják, hogy külföldön a szigorúbb rendszerekkel kerülnek szembe. A globális szabályozási háló egyre nagyobb működési kihívást jelent.
Egyes szakértők szerint ez a megosztottság a múltbeli technológiai összecsapásokat tükrözi – például az adatvédelem és a trösztellenes jogérvényesítés terén -, ahol Európa lépett először, majd az USA végül nyomás alatt követte. Mások szerint a mesterséges intelligencia más. Nemcsak a fogyasztóvédelemről van szó, hanem a hatalomról is: ki határozza meg a szabályokat, ki építi a platformokat, és kié a jövő.
Ahogy a mesterséges intelligencia gyorsan fejlődik, és az egészségügytől a védelemig mindenbe beépül, a biztonság és a felsőbbrendűség közötti filozófiai szakadék éppoly következetesnek bizonyulhat, mint maga a technológia. Európa óvatossággal akarja alakítani a mesterséges intelligenciát, míg Amerika győzni akar. A világ pedig figyeli, hogy melyik vízió győzedelmeskedik…