A Világgazdasági Fórum Davosban tartott éves találkozója a hét elején kezdődött a svájci üdülővárosban, ahol egy visszatérő vendéget köszöntöttek, nevezetesen Kínát. A nemzet küldöttséget küldött a WEF-re, hogy ezzel is jelezze a külföldi befektetőknek, hogy véget ért a hároméves szünet a nemzetközi gazdasági tevékenységük tekintetében. A befektetők azonban nehezen tudják elfelejteni Kína közelmúltbeli kemény intézkedéseit, és a Covid gyors, bár késleltetett, országszerte történő terjedését tekintve nem látnak könnyű utat a jövőbe. Két kulcsfontosságú statisztika lebeg a visszatérés felett: Kína népessége 2022-ben 61 év óta először csökkent, a GDP pedig 3 %-ra lassult, ami jóval a nemzet évtizedek óta tartó referenciaértéke alatt van.
Közhelyek
Liu He kínai miniszterelnök-helyettes azzal próbálta megnyugtatni a davosi közönséget, hogy a nemzetet sújtó Covid-válság már túl van a csúcspontján, azonban úgy tűnik, hogy Kína bizonyos szempontból már a saját zenitjén van túl. 2017-ben Kína elnöke, Hszi Csin-ping egyértelmű kijelentéssel érkezett Davosba: Donald Trump megválasztása és a Brexit-szavazás után Kína átveszi a világgazdaság vezetését, de a keleti óriás ország hatalma azóta csökkent. Az Egyesült Államok és Európa javította kapcsolatait mióta Biden került Trump helyére, és miután kezdetét vette Oroszország ukrajnai inváziója. Oroszország elszigetelődött és nagyon kevés szövetségese van, az egyik köztük Kína. Elemzők attól tartanak, hogy Kína azért szövetkezik Oroszországgal, mert hasonló lépést tervez Tajvannal, ami az egész világ demokráciáiban megkongathatja a vészharangokat.
Tények és számok
A politikától eltekintve az üzletembereket leginkább Kína változó demográfiai adatai és gazdasági növekedési előrejelzései aggasztják. A népességcsökkenés rosszat tesz az üzleti életnek, mivel végül munkaerőhiányhoz és a gazdasági tevékenység visszaeséséhez vezet. Az 5,5%-os GDP 2022-re a legtöbb nemzet számára nagyszerű lenne, de Kína közismerten erősen felfújja a számokat. Jól mutatja a többé-kevésbé tényszerű 3%-os arány is, hogy a nulla Covid-politika mennyire rossz volt Kína számára. Evan S. Medeiros, a Georgetown Egyetem Ázsia-tanulmányok professzora vajon jól fogalmazott, amikor azt mondta: „A nemzetközi üzleti közösség összeségében hosszú távon már sokkal negatívabb Kínával kapcsolatban. Sőt sokan azt kérdezik: Elértük a kínai csúcsot?”
A professzor, aki az Obama-kormányzat Kína-tanácsadójaként dolgozott hozzátette: „Az elmúlt 20 évben Kína mind a geoökonómiai gravitációból, mind a geopolitikai lendületből profitált, de az elmúlt évben mindkettőt gyorsan elvesztette.” A számok a nemzetközi színpadra való visszatérésre tett kínai próbálkozások buktatói: a kormány a múlt héten jelentette be, hogy decemberben 9,9 %-kal csökkent az export éves szinten. „Kínában lassul az export, az építőipar válságban van, a helyi önkormányzatok pedig kifogytak a pénzből” – mondta Jean-Pierre Cabestan, a Hongkongi Baptista Egyetem politológus professzora. „Kínának szüksége van a világra a gazdaságának fellendítéséhez, és hogy segítse a visszatérést a normálisabb kerékvágásba.” A világjárvány sok „új normát” hozott, amelyek gyorsan eltűntek, amint a világ újra kinyílt, így felvetődik a kérdés, hogy vajon mi lesz a normális Kína számára a jövőben?