Az év elején Kína kilábalt a Covid miatti közel három évig tartó szigorú lezárások okozta problémákból, és a gazdaság az újbóli fellendülésre készült. Ez az optimizmus azonban gyorsan tovaszállt. A várakozásokkal ellentétben nemcsak a várt növekedés maradt el, hanem még romlott is a helyzet. Az emberek nem voltak hajlandóak költeni a pénzüket, ami országszerte a gazdasági tevékenységek visszaeséséhez vezetett.
Az ébredező tigris
Kína gazdaság pályáját sokáig megállíthatatlannak tekintették, amely elengedhetetlen a globális szuperhatalommá való felemelkedéshez. Ám a válságok sorozata – a túlzott hitelfelvétel által táplált ingatlanbuboréktól kezdve az egyre súlyosbodó adóssággondokon át az egekbe szökő ifjúsági munkanélküliségig – megingatta ezt az egykor oly lendületes gazdaságot. Mindez egy új és aggasztó problémát vetett fel, mégpedig a bizalmi válságot.
A kínai gazdaság jövőjébe vetett bizalom egyre nagyobb hiánya hullámhatást váltott ki. A fogyasztók csak nagyon óvatosan költekeznek, a vállalkozások vonakodnak beruházni vagy munkahelyeket teremteni, a potenciális befektetők pedig haboznak új projektekbe kezdeni. A lefelé tartó spirálhatás – amit pont a bizalmi válság táplál – pedig csak súlyosbítja a helyzetet. A borúlátó kilátások miatt a fogyasztók féltik munkahelyeiket, ami a kiadások csökkenéséhez vezet, ez viszont arra készteti a vállalatokat, hogy csökkentsék költségeiket és befagyasszák a munkaerő-felvételt.
Az elmúlt hetekben a kínai tőzsdékről több mint 10 milliárd dollárt vontak ki a befektetők, és a hongkongi tőzsdén is óriási visszaeséssel szembesültek, ami a januári csúcshoz képest több mint 20%-os csökkenést jelentett. Ez a fokozódó bizalmi válság szöges ellentétben áll Kína eddigi, a kihívásokkal szembeni ellenállóképességével, amikor is a 2009-es pénzügyi válságból és az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háborúból is talpra állt.
Fejjel a homokba
A jelenlegi gazdasági környezet azonban új kihívásokat jelent. A kínai politikai döntéshozóknak a belföldi problémák és a múltbeli politikai döntések kombinációja miatt sokkal kevesebb életképes beavatkozási lehetőségük van a visszaesés ellensúlyozására. A korábbi nemzetközi dimenziójú válságokkal ellentétben a jelenlegi krízis a régóta fennálló belföldi problémák összeadódásából fakad, amelyek közül sok a korábbi politikai döntések következménye. A bizalomhiány kezelése érdekében a kínai kormány leállította a nyugtalanító gazdasági adatok, például a fiatalok munkanélküliségére vonatkozó statisztikák és a fogyasztókra vonatkozó bizalmi felmérések közzétételét. Ez a hirtelen intézkedés a mutatókkal kapcsolatban spekulációkat és aggodalmat szított a lakosság körében, mivel bizonytalanságban hagyta őket a gazdaság valódi állapotát illetően.
Sorozatunk 2. részében a konkrét szakpolitikai intézkedéseket, a változó gazdasági környezetet és a kínai bizalmi válság lehetséges következményeit vizsgáljuk meg.