A legtöbb szakértő szerint nem kérdés, hogy a világ gazdasági visszaesést él át. Amerikában sok éven át a recesszió fogalmát úgy definiálták, hogy a GDP két egymást követő negyedévben csökkent. Mostanában a szabályozó hatóságok atyáskodóbb megközelítést alkalmaznak, és azt mondják, hogy a visszaesés csak akkor recesszió, ha ők maguk is annak tekintik. Ezt a módosított megközelítést azonban kevesen fogadják el, mivel 2022 első és második negyedévében a GDP csökkent, így az Egyesült Államok és a világ számos országa egyértelműen recessziót él át. A Federal Reserve március óta 2,25%-os kamatemeléssel szigorította a monetáris politikát, és az Európai Központi Bank a júliusi kezdeti döccenésen túl további kamatemeléseket tervez az unióban. Kína továbbra is ragaszkodik az egyre reménytelenebbé váló Zero COVID stratégiájához, és a labilis ingatlanpiaca készen áll arra, hogy néhány nagyon nagy „dominót” ledöntsön. Oroszország ukrajnai inváziója és az ebből fakadó szankciók, valamint Oroszország azon elhatározása, hogy lekapcsolja az EU-ba vezető földgázvezetékeit azt eredményezték, hogy a piacok olyan ingatagokká váltak, mint amilyenek már régen nem voltak.
A borúlátás ellenére az átlag polgárok optimisták a személyes pénzügyeikkel kapcsolatban. A fogyasztói bizalom azonban alacsony a súlyos infláció miatt – hiszen nehéz bízni egy stabil gazdaságban, ha az alapvető élelmiszerek ára folyamatosan emelkedik -, de általában véve az emberek elégedettek a hazavitt jövedelmükkel. Az elmaradó GDP-növekedési adatok még nem jelentenek elmaradó fizetéseket, mivel a gazdag országok munkaerőpiacai továbbra is versenyképesek. A háztartások is kiigazították kiadásaikat a világjárvány kezdeti napjaihoz képest. Így kevesebb légkeveréses sütőt és otthoni edzőkészüléket vásárolnak, és ezek helyett sokkal több pénzt költenek szabadidőre/utazásra, hogy legyőzzék ezeket a manapság jelentkező hőhullámokat.
A jó oldal
Ha eltekintünk attól a kérdéstől, hogy globális recesszióban vagyunk-e és figyelmen kívül hagyjuk ennek súlyosságát, van néhány pozitív eredmény, amely sok ország számára hosszú távú előnyökkel jár. Először is, az energiafüggetlenség a megújuló energiaforrások révén most abszolút elsőbbséget élvez. Az európai nemzetek már korábban is prioritásként kezelték ezt a kérdést – az orosz földgáz felhasználását átmeneti intézkedésnek szánták a zöldebb energiára való áttérése idejére -, de most ezeket a terveket fel kellett gyorsítani. Minél hamarabb leszoktatja magát az EU a fosszilis tüzelőanyagokról, annál előbb tudja teljesen megszakítani a kapcsolatokat azokkal az autokratikus országokkal, amelyekkel nem szívesen köt üzletet. Számos ország, köztük a 2011-es fukusimai katasztrófa sújtotta Japán is újra az atomenergia felé fordul. Egyszerűen fogalmazva, nem dugják többé a fejüket a homokba, ha az energiaellátásról, a biztonságról és a függetlenségről van szó.
A recesszió másik nem szándékolt hozadéka az alacsonyabb infláció. A recessziók általában akkor súlyosbodnak, amikor a háztartások és a vállalatok fizetésképtelenségre kényszerülnek, de a 2008-as nagy válság óta mindkét csoportnak sokkal több készpénz van a bankszámláján, és így jobban fel vannak készülve arra, hogy csőd nélkül kezeljék a visszaesést. Ezek a fizetésképtelenségek általában dominóhatással járnak, így minél kevesebb ilyen jellegű probléma jelentkezik, annál jobban jár a gazdaság. Ráadásul a monetáris szigorításnak köszönhetően az elemzők arra számítanak, hogy az infláció végre megállapodik. Az inflációs szint a következő 12 hónapban várhatóan 3,8%-ra csökken, ami sokkal kezelhetőbb, mint az eddigiek. Ha ez a visszaesés bekövetkezik, nagy veszteségek azért lesznek, de ha a recesszió rövid ideig tart, nem ejt túl sok maradandó sebet.